SURÁNYI MIKLÓS

  A MESTER

SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA BUDAPEST

       *       *       *       *       *

                A MESTER

                  REGÉNY


                   IRTA

               SURÁNYI MIKLÓS


      BUDAPEST SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA

  Fenntartunk minden jogot, a fordításét is.

       *       *       *       *       *

  Copyright by Singer & Wolfner, Budapest 1921.

Budapesti Hirlap nyomdája




I.


Magassága 192 centiméter, vállainak szélessége, mint a bibliai
Sámsoné, heraklesi ökleinek egy csapásával le tudta volna
teríteni a nemeai oroszlánt, combja egy gladiátor erejét, feje
egy óriási gyermek jámborságát, szíve egy imádkozó, bûnbánó,
úrvacsorázó falusi asszonyság puhaságát, szeme egy szerelmes
kislány naiv ábrándozását juttatta eszedbe, ha valaha találkoztál
Dömötör Jánossal, a szobrásszal, az aranyérem és a párisi Grand
Prix tulajdonosával, a negyvenhét éves, õszbecsavarodott,
orgonahangu és mosolygó bajuszú vén polgárral, aki a Zuglói-út
egy fejedelmi pompával, klasszikus izléssel és áhítatos
stilustisztelettel megkomponált villájában lakott, magafaragta
kariatidok által tartott fedél alatt, amelynek timpanonján az
volt olvasható: Sors bona, nihil aliud.

Dömötör János a hivatalos mûvészet államilag hitelesített
ranglétráján a legfelsõ helyet foglalta el, már két év óta
méltóságos úr, fõrend, a mesteriskola igazgatója, ámbár a
bürokratikus adminisztrációt nem vállalta, mert gyûlölte az
irka-firkát és hijjával volt a tekintélynek nemcsak a
növendékek, de még a tanárok körében is. Mérvadó helyeken
egyáltalán nem sokra tartották, éppen a hivatalos világ, az
udvar, a kormány és az arisztokrácia részérõl mutatkozó elismerés
és az anyagi sikerek miatt. Nem tudjuk, így volt-e ez Leonardo da
Vincivel, aki a Sforzák, Michelangeloval, aki Gyula pápa,
Rubenssel, aki Vincenzc Gonzaga, Dürerrel, aki Miksa császár,
Bernardo Rosselinoval, aki Aeneas Sylvius hivatalos mûvésze volt,
de tény, hogy manapság a szerkesztõségek és a kritikusi
törzsasztalok nem jó szemmel nézik, akit a nagyok már befogadtak
kegyeikbe.

Ezt Dömötör is tudta, azért mindig pirulva, bocsánatkérõ arccal,
hebegõn és zavartan jelent meg tanítványai és ifjú mûvésztársai
között; ilyenkor mindig úgy érezte, hogy nagy és neki
felfoghatatlan szellemi óriások között lábatlankodik. Cifra
elméleteiket nem értette és groteszk vázlataikat ijedten
csodálta. A saját fogyatékos akadémiai képzettsége félénkké és
alázatossá tette; mégis akadémikusnak csúfolták, ami valójában
mindig egy csepp büszkeséget ébresztett benne, mert azt gondolta,
hogy igy némi tudományosság hirébe keveredik. Önmagának azonban
bevallotta, hogy Michiels, Semper, Riegl, MaierGraefe, Hildebrand
és Rodin könyveinek majd minden lapján érthetetlen és homályos
sorokra bukkan, amelyeken hiába töri kemény sörtével borított
domború koponyáját. Ellenben egy aktot megmintázni úgy, hogy
abban a csontvázra az izomzat, az izomzatra a zsiradékpárna és a
rostokra, a húsra, a véredényekre az epidermis úgy feküdjék rá,
mint az eleven ember testére: ehhez senkisem értett jobban, mint
Dömötör, a hivatalos mûvész, az akadémikus.

Nem csoda, hogy szerény és szûkszavú ember lett így Dömötör, aki
négyszer-ötször megnyalta piros és húsos szájaszélét, míg egy
szót kiejtett elõkelõ barátai, ragyogóan szellemes kollégái,
finoman csiszolt elméjû és sensitiv modelljei: a mágnásaszszonyok
és dekadens nagyvilági hölgyek elõtt, akik mintázás közben
mûvészettörténeti és esztétikai mûveltségük szédítõ magasságába
ragadták a hüledezõ mestert. Minthogy tehát szóval nem gyõzte,
kénytelen volt szüntelenül dolgozni. Öntötte a portrékat,
aktokat, heroikus csoportozatokat, emlékmüveket és reliefeket.
Közben pedig jókedvûen fütyörészett, örökkön égõ szivarját rágta
hatalmas és vakító fogsorával. Vésõje alatt szikrázott a
márvány--mert legkedvesebb müveit maga szerette kifaragni--óriás,
bütykös, csontos öklével nyomkodta, döngette, pofozta, simogatta,
cirógatta a vasrácsra vakolt agyagmintát, mint egy boxoló
gladiátor. Ilyenkor kigyúlt alacsony, de boltozatos homloka, apró
szemei allelujáztak a munka boldogságában, rövid sûrü sörtehaja
csapzott az izzadtságtól, szája mosolyra húzódott, arca kipirult
s izgatottan nyalogatta ajkát, amelyre vastagon rárakódott a
gipsz füstölögve porló málladéka. Egy birkózó antik hérosz volt
ilyenkor, aki az anyaggal vív diadalmas csatát: ujjainak ösztönös
mozdulataival, temperamentumának isteni sugallatából,
egyéniségének szent együgyüségével alkot. Ilyenkor nagy, szürke,
bozótos feje, széles orra, vaskos állkapcsa, kurta nyaka, óriás
vállai, izmokkal párnázott domboru háta és oszlopos lábai egy
õsember monumentális sziluettjében jelentkeztek. Ilyenkor némely
impresszionista dáma egyenesen a karjaiba omlott volna, ha
Dömötör János nem a legszemérmesebb és a leggyávább öreg gyermek,
aki valaha mintázófát, vésõt és kalapácsot forgatott a kezében.

Dömötör János sohasem nyult kézzel a modelljéhez, amióta
megházasodott. Feleségét, Van Roosen Herta bárónõt, a gazdag,
szép és negyvenkét esztendeje ellenére leányos finomságu szõke
kis teremtést oly vallásos áhitattal imádta, hogy más
asszonyszemélyre csak nem nélküli és elvont szobrász-szemmel
tudott rátekinteni.

Pedig most már a feleségét is csak hetenként kétszer-háromszor
látta bizalmas családi kettesben, ha ugyan bizalmasságnak és
családiasságnak szabad nevezni a reggeli vagy ebéd alatt
eltöltött merev és szertartásos félórát, amit neki ez a majdnem
virággá, vagy középkori szonetté finomodott, idegbeteg és rajongó
kis hiszterika engedélyezett. Eleinte természetesen nem volt ez
így. Öt éve annak. Van Roosen bárónõ akkor már elvált asszony
volt. Münchenben látta meg a szobrász egy aktcsoportját: Páris
elrabolja Helénát. Meghallotta, hogy Párist a mûvész saját
magáról mintázta tükörbõl.

--Én leszek a Helénája--kiáltott fel ideges gyönyörtõl borzongva
a bárónõ és földhöz vágva a Fleurs du Mal-t, úgy találta, hogy
mindennél szebb dolog a ragyogó és erõs egészség és hogy a saját
aktija nem sokkal marad mögötte a homérosi Helénának.

Dömötör mukkanni sem tudott, amikor értesült az asszony
szándékáról. Nem talált szavakat a védekezésre, csak hajlongott,
bólogatott és a szájaszélét nyalogatta. Igy házasodott meg
zavarában Dömötör s arról sem õ, sem a bárónõ nem tehet, hogy e
hangulat néhány hónap alatt Heléna impresszionista lelkében
elviharzott. Mégis, valahányszor rágondolt az elsõ hónapok
mithologiai szépségeire, elégülten és önmagát irigyelve suttogta
nedves ajkai között:

--Megérte az a néhány hónap az utána következõ esztendõket is.

Ezekrõl az esztendõkrõl nemcsak beszélni, de gondolkodni sem
szeretett János. Egyetlen nagy, természetes és szinte baromi
lemondással intézte el a boldogtalanságát: ki tehet róla, hogy én
szeretem õt és õ nem szeret már engem? Sors bona, nihil
aliud,--ismételgette magában ezt a fatalista mondást, amellyel
lelkének minden háborgását elsimította.

Különben is egyszerü és egészséges lelkü ember volt Dömötör, aki
jobb szeretett munka után a mûterem sötétjében, vagy erdei séta
alatt pipázva elmélázni, fuvolázni, harmonikázni, sárkányokon,
mesebeli alakokon, óriás embereken, tengeri kalandokon, soha nem
látott groteszk állat-figurákon eltünõdni, mint szoknya után
futkározni. Szerette a gyenge, csipõs, szénsavval élénkített
homoki bort és a sárga, könnyû sört, amibõl szervezete
rengeteget tudott megemészteni anélkül, hogy kedélyét túlzottan
felizgatta volna. Nála a mámor abban jelentkezett, hogy kedve
támadt nagy birkózásokat rendezni, ha találna magához való
rendíthetetlen atlétákat. Szeretett volna oly szépen dalolni,
fütyülni, hegedülni, hogy a kövek is meginduljanak és a szobrok
táncra perdüljenek örömükben. Szeretett volna katona lenni és
csatában verekedni, nagy veszedelmekben emberek életét
megmenteni, hajókat partra vontatni, bikákat megfékezni,
malomkövekkel dobálódzni, cirkuszban láncot tépni, tüzes paripán
nyargalászni, bebarangolni a világot, sárkányok barlangjába
leereszkedni és fenevadaktól a földet megtisztitani, Ha mást nem,
legalább kõbõl szerette volna mindezeket kifaragni és ilyenkor
halálosan unta a mûvészi rangjával járó kötelezettségeket. És
unta az asszonyokat, akik néha hizelegtek neki, máskor
kigúnyolták; a mûvészeket, akik megleckéztették tudatlansága és
szent igénytelensége miatt; házát, butorait és gazdagságát,
amelyet a felesége csapongó fantáziája bujává, terhessé és
kényelmetlenné tett a számára; a hivatalos világ nagyképüségét,
az iskola szárazságát, a nagy urak leereszkedését és a cselédség
arcátlanságát. Unta, gyûlölte, elátkozta az emberek hódolatát,
kiváncsiskodását és bizalmaskodását és összeborzongott, amikor
tárlaton, utcán, szalonokban, még a templomban is utána suttogták
ezt a szót:

--A mester!

Ilyenkor megszökött és néhány órára visszaállitotta eredeti énjét
magához való primitiv környezetbe. Elszaladt a Köztemetõ
tájékára, egy öreg, csendes csapszékbe, amely közel lévén a
sirkõgyárakhoz, mindig tele volt iddogáló kõfaragó-legényekkel.
Odamenekült Dömötör s már útközben felcsillant a szeme arra a
gondolatra, hogy ejnye a mindenségit, ha jó szerencséje és keze
ügyessége cserben nem hagyja, ma délután háromszor egymásután
kilenc babát üt le a kuglizóban.

Meg kell ezek után õszintén vallanunk, hogy az õ lelke nem volt
nagy szenzációkra, tragikus szenvedésekre, vagy az önelemzés
mártiromságára való. A saját egészségének örök forrásából
táplálkozva, vágyai messze mögötte maradtak a lehetõségeknek. Ne
szépítsük a dolgot, parasztember volt Dömötör, egyszerü, de
zseniális paraszt, akinek egész idegélete leegyszerüsödött a szép
formák és a megrögzitett emberi mozdulatok másolásához. Ha nem
lett volna mûvész, akkor lovakhoz, ökrökhöz, buzához és
kukoricához tapad minden csápja a benne viruló természetes
ösztönöknek. Ezt pedig a földbõl, levegõbõl, erdõbõl, patakból és
az édes szüleinek piros paraszt véredényeibõl szívta magába
csecsemõ gyermek és suhanc legényke korában.




II.


Erdélyben, Gyergyószentmiklóson született s már gyermekkorában
csodájára jártak a falubeliek.--Olyan ökle van, mint egy
medvebocsnak--mondták rá az öregasszonyok, akik tulozzák ugyan a
dolgokat, de nem szépítik az igazságot. Vaskos, formátlan és
kissé együgyü arckifejezésü legényke lett Jancsiból, aki tíz
esztendõs korában már a kovács mellett fújta a tüzet s
irgalmatlanul szorította markával a lovak bokáit, amikor rátették
a vasat. A legnehezebb kalapáccsal úgy csapkodta az üllõt, hogy
az egész kovácsmûhely rengett,--az ifju Vulcanos dolgozhatott ily
heroikus jókedvvel, amikor a Kentaurokat patkolta az Olympos
völgyeiben. János azonban mégsem maradt kovács, pedig bizonyos,
hogy e téren is jelentékeny hírnévre tesz vala szert óriási ereje
és kezének ritka ügyessége miatt. A gigantikus testben ugyanis
finom és álmodozó gyermeklélek pihegett. Nem félt a legvadabb
ménektõl és megbirkózott a legsulyosabb pörölyökkel is; de nem
mert szemükbe nézni a hetyke és kacér kis parasztlányoknak és
könnyekig elérzékenyedett egy históriás ének hallatára. Órákig
elbámészkodott a vásárosbódék olajnyomatain és porcellánfiguráin;
úgy szerette a virágokat, mint egy szerelmes hajadon; képeskönyv,
mézeskalács-szentek, faragott botok, festett cserépedények,
figurás tajtékpipák leirhatatlan lelkesedésre hangolták és
megrikatta az orgonaszó a templomban. Gyakran elbujt a kovács
szérüskertjében és agyagból, fából, kenyérbõl, ablakos tótok
gittjébõl alakzatot formált a maga mulatságára. Végre is
otthagyta a mesterségét és a gyergyói agyagipari iskolába
kéredzkedett. Apja is ezermester, fafaragó, rejtélyes elméjü
székely; anyja finom ételek készítõje, álomfejtõ, mesemondó,
elõimádkozó, ezerjófüves asszony: nem csoda, ha a gyermeknek
inkább kedve telt cifra tálak, korsók, cserépedények, agyagvázák
készítésében, mint lovak patkolásában. Az iskola igazgatója már a
második esztendõben felvitte Pestre. Csodagyermek gyanánt
mutogatták. Csak úgy fejbõl, percek alatt a legcsodálatosabb
figurákat gyúrta ki az agyagból.

Itt mód felett megtetszett neki a Kerepesi-temetõ tájékán
letelepedett sírkõfaragók élete. Otthagyta az iskolát, hátat
fordított a csodagyermek minden dicsõségének és kõfaragólegénynek
állott be Piacella Virgil mester mûhelyébe. Itt ismerte meg az
anyag sokféle fajtáját, a márvány, a homokkõ, a gránit legbensõbb
titkait, szín, keménység, finomság, erõ, optikai és hangulati
hatások tekintetében. Rájött, hogy másmilyen kõ kell egy ifjú
szûz és egy görnyedõ munkás, vagy egy marcona katona figurájához.
Mindent meglátott, megérzett, kitapasztalt, ami a mesterséghez
szükséges. Mert éjjel-nappal dolgozott. Közben meghallotta, hogy
a kõfaragást Olaszországban sokkal jobban értik, mint akárhol a
világon. Elkószált Olaszországba. Végigbarangolta a lombárdiai
temetõket s leszállt a márványbányákba, hogy a maga két hatalmas
karjával fejtse a követ.

--A kõnek is van lelke, jelleme és szerelme, öröme, fájdalma és
szeszélye--mondogatta szószerint értelmezve a saját szavait.--Én
ismerem a követ, a mindenségit,--tette hozzá önérzetesen s erre
volt legbüszkébb egész életében.

Legjobban szeretett volna mindvégig kõfaragó maradni és keze
alól, minta nélkül, a maga esze-szíve, lobogó fantáziája után
egyre-másra nõttek volna ki a Madonnák, Piéták, búsuló szentek,
fáklyás angyalkák és pihenõ oroszlánok.

--De így mégsem mehet tovább, kár az ily tehetségnek
elkallódnia--erõlködtek barátai, csodálói és protektorai és a
legényt elvitték Bécsbe, hogy megtanítsák az alkotás titkaira.

Ekkor már a harminc felé járt az óriás testû, csecsemõlelkû és
áhítatos szívû öreg kõfaragólegény.

Bécs. Itt úgy járt a székely parasztfiú, mintha egy Luther
korabeli német szerzetes, egy 1550 elõtti angol kurta nemes, vagy
Rabelaisnek kortársa, egy faragatlan francia katona becseppent
volna a Mediciek udvarába. Amaz holtra rémült Accolti Bernát és
Fregora Constanza asszony, Macchiavelli és Aretino körmönfont,
szellemes és finom élcelõdéseitõl, a tonus emelkedettségétõl, az
evés, tánc és zenélés eleganciájától, a társasági
illemszabályoktól és a csiszolt erkölcsök számtalan
tilalomfájától; Dömötör János pedig, aki ösztöndíjai, sikerei,
bõven hulló honoráriumai révén a Hellmer-iskola legjobb
társaságába keveredett, színházba és éjjeli mulatóhelyekre, a
Práterbe és bádeni kirándulásokra vetõdött, szép kétszobás
lakásban lakott, reggelijét tükrös-márványos, freskós,
bronzportálés kávéházban költötte el,--szívdobogva, ijedt
lélekkel ténfergett az új környezet kényelmetlen és kimért
szokásai között.

Ahogy végighallgatta kollégáinak könnyed és tartalmas csevegését,
a tanárok mély járatú fejtegetéseit, összeszorult a szíve a maga
faragatlansága és tudatlansága miatt. Beismerte, hogy a szállodák
és éttermek pincérei, a tánctermek kis táncosnõi, a virágárus
lányok és az olcsó modellek magasan felette állanak az õ
gyergyószentmiklósi modorának. A magyaron kívül egyetlen nyelvet
sem értett, kivéve husz-huszonöt útszéli és kocsmai olasz és
német kifejezést. Magyar lapokat olvasgatott, de mindig elakadt a
lélekzete, ahogy az újságok hasábjairól egy szédületesen
komplikált és finoman elrendezett társadalmi, politikai és
tudományos világ meredt feléje. Alig lehet elképzelni, mily
megdöbbenés fogta el, amikor megtudta, hogy az állami életnek
minõ bonyolult a gépezete, mily sok statisztikai, gazdasági és
történelmi ismeretre van szükség, hogy valaki a legkisebb
kérdéshez hozzászóljon. Nem csoda, ha azt hitte, hogy az újságok
minden sorát európai lángelme, egyetemi tanár, akadémikus, vagy
polihisztor öreg bölcsész írja. Az ujságokból jött rá, hogy neki
sejtelme sincs a börzérõl, a hitelügyi, ipari, kereskedelmi
berendezkedések elemeirõl, hogy sohasem hallott semmit a
közlekedési eszközök technikájáról, legkisebb ismeretei sincsenek
az orvosi, lélektani és fizikai tudományok területén, nem érti a
szakkifejezéseket és latin idézeteket, nem jártas a színház,
táncmûvészet, divat, társasági szokások titkaiban és hirét sem
hallotta az archeológia, stilusismeret, bútorok, ékszerek, ruhák,
toilette-eszközök tudományának, amirõl pedig még a modell-lányok
is úgy beszéltek, mintha édesanyjuk tejével szívták volna magukba
annak ismeretét. A perzsaszõnyeget nem tudta megkülönböztetni a
német gyárak teppichjeitõl, az irodalmat a modern színmûvektõl,
Ruskint a praerafaelita mûvészettõl, az urat a milliomostól, a
szocialistavezéreket a szocializmustól, a riportereket a notorius
hazudozóktól, a kritikusokat a nagyképû csizmadia legényektõl és
a secesszionistákat a széllel bélelt lakásberendezési
ügynököktõl. Sajnos, Dömötör János csaknem harminc éves volt már
s még nem ivott Cliquot-t, nem látott orosz balletot, nem volt
spiritiszta szeánszon, nem ült automobilon és nem lévén
uriasszony szeretõje, nem szagolt még levendula-illatot párisi
csipkefehérnemün.

Dömötör látta, hogy az õ fantáziáján kívül van egy széles és
ragyogó világ, amelynek csak a kerítésén pillanthat be néha, de
magáévá nem teheti sohasem. Ez nem bántotta túlságosan, de
félszeggé tette és zárkózottá. A nagy stílust nem szerette és nem
kívánta, de a maga kicsinyes kedvteléseit, polgári szokásait és
naivitásait restelni kezdte. Fogta a könyveket s kiteregette maga
elõtt, hogy felhabzsolja tartalmukat; csak gyötrelmet és még
nagyobb félénkségét merített azokból. Nekifeküdt hát a munkának,
hogy annak boldogságával és dicsõségével ellensúlyozza társadalmi
fellépésének és tudatlanságának goromba fogyatkozásait. A
könyvekbõl csak szavakat olvasott, de a munka derekasan haladt
elõre és két esztendõ múlva kijelentették róla, hogy a legnagyobb
szobrászok géniusza vajudik a mûveiben.

Egyebekben boldoggá tette, hogy csak tisztelõi, csodálói és
barátai vannak s egyszerû paraszti modora nem árt a nimbuszának
és szavai helyett aktjait és kompozicióit mérlegelik. Mindenki
szerette s ennek õ tiszta szívbõl örvendezni tudott, nem
gondolván arra, hogy a talentumokat mindenki támogatja addig,
amig felülrõl kezelhetik és hátára kapaszkodva, vele szemben a
protektort játszhatják.

És eközben eljött az asszony is. Nórának hívták, rajongó,
hibátlanul szép, ragyogó fekete szemû, de tehetségtelen kis
szobrászleány volt, aki egyenesen felkínálta neki az elsõ
szerelem égi ajándokát. Róla mintázta európai hirü alkotását,
Nausikaat, amint Odysseus elõtt a tenger partján megjelenik.
Ekkor fogamzott meg elméjében, hogy dombormûben illusztrálja majd
e homerosi kalandor naiv hõstetteit, amelyek az õ gyermekded
kedélyét mindennél jobban érdekelték.

A szobrásznövendék Nóráról mintázta elsõ remekmûvét, de többé
sohasem merte modellnek használni szerelmét. Oly magasra emelte
õt áhítatos rajongásában, hogy elrémült attól a gondolattól: a
világ szájtátó bámulásának kitenni az imádott test intim titkait.
A férfi féltékenysége bizonyára nem egy remekmûtõl fosztotta meg
az emberiséget, de Dömötör azt tartotta, hogy a mûvész minden
dicsõségénél többet ér, hogy Nóra szépségének misztériuma egyedül
csak az õ számára nyilatkozik meg. Mikor aztán Nóra kiszakadt a
Hellmer-iskola kötelékébõl, Dömötör szomorúan utrakelt, hogy
Párisban, Rómában és a görög földön tanulmányozza az antik
szobrászatot. Most, hogy már nem látta, hideg fejjel tudta
rekonstruálni Nóra testének klasszikus szépségeit és belevitte
azokat az antik istennõk elgondolásába. Úgy érezte, hogy most, az
elviharzott szenvedélyek után, tökéletesebben látja az élõ
remekmûvet is. Rájött, hogy a nagy mûvészethez szükséges a
szerelem; de az is kell, hogy a szerelem már a múlté legyen a
remekmûvek születése alkalmával. Igy van ez minden mûvészetnél,
kivéve talán a zenét. Ámbár ki tudja? Minden ember egy
individuális kis világ és bolond az, aki az összes teremtményeket
közös törvény alá akarja vonni az õ gõgös tudákosságában.

Az bizonyos, hogy Dömötör János hamar európai hírû szobrász lett.
Hazahívták Pestre, a kormány kinevezte professzornak, a király
rendjelekkel tüntette ki, de a mûvész legjobban annak örült, hogy
özvegy édesanyját felhozathatta Gyergyószentmiklósról és
vasárnaponkint, mint a müncheni Stuck, cilinderbe, fekete
redingotba, lakkcipõbe gavallérosan kiöltözködve, megsétáltatta a
fejkendõs, feketeruhás, pápaszemes, szelíd öreg parasztasszonyt a
dunaparti korzón és a Stefánia-út lombjai alatt.

Öt évig tartott ez az idillikus élet, akkor a gyenge, beteges
anyóka kivonult az antik istenek, középkori szentek, történelmi
héroszok, államférfiak és mágnásasszonyok márványképmásai közül,
ki a Kerepesi-temetõbe. A mûvész stilizált falusi feszületet
állított a sírdombja fölé, olyant, aminõ Gyergyószentmiklós
határán, az út keresztezésénél állott, sovány, vérzõfejû,
töviskoronázott, kecskeszakállas Krisztussal, amint lába alatt a
názáreti Mária zokog a fájdalomtól. Máriában az édesanyja
vonásait örökítette meg, gyermeki áhitattal úgy vélvén, hogy
nincs méltóbb emberi lélek, aki az Úr lábánál helyet foglalhatna,
mint az õ szerelmes szülõje.

Ez volt az elsõ szobra, amelyben az emberek, különösen kartársai
és a kritikusok, számos feltünõ és sajnálatos hibát fedeztek fel
és gáncsolni sem átallották az alkotóját.

--A Mestertõl bizony többet várt volna az ember. A Krisztus
határozottan csúnya, Mária pedig unalmas.




III.


János tehát szédítõ gyorsasággal haladt a siker meredek
országútján felfelé, fel egészen a Van Roosen bárónõ szerelméig,
a zuglói villáig,--a fejedelmi vagyon, a dicsõség és a kortársak
ébredõ irigységének, az ifjú és improduktív esztéták
lekicsinylésének zenitje felé, Dömötör maga is megdöbbent, néha a
saját nagyságától és homályosan érezte, hogy a talentum, mihelyt
ledobja hátáról a rákapaszkodott protektorokat, kezd
ellenszenvessé válni és kihívja maga ellen a gyûlöletet. Pedig
mindent elkövetett, hogy elkerülje a feltûnést és rendes ember
legyen, ahogy azt a nagy Ruskin elõírja. Belátta, hogy
legokosabb, ha az ember jegyzõkönyvet tart magának és minden
reggel beirja a naplójába: hányadika van és esik-e az esõ; simára
fésüli az erkölcseit; elõbb a mellényét húzza fel és csak aztán a
kabátját; naponta néhány juhbõrbe kötött könyvet vásárol és
szivarját nem az égõ végével fogja a szájába; csinos ruhát hord
és kifújja az orrát, ha náthás.

Mindezeknél fogva egymást érték a nyakába zúduló kitüntetések és
egy este a szépmûvészetek minisztere magához hivatta és közölte
vele, hogy megkapta a szükséges szavazatokat az akadémiai
tagsághoz.

Dömötör, aki egyszerû lelkû férfiú volt, a gáncsot fájó szivvel,
az elismerést ujjongó örömmel szokta elfogadni. Nagyboldogan
ballagott hazafelé, mint egy mámoros gyermek az elsõ csók után.
Sírni, dalolni, ölelkezni, verekedni, duhaj táncot járni, az
egész világot boldoggá tenni--ezt szerette volna Dömötör s
majdnem fülébe súgta a sarkon gesztenyét árusító kofaasszonynak:
akadémikus vagyok, lelkem és sietek hírt vinni errõl a
feleségemnek.

Elõször tehát arra gondolt, hogy a jó hírrel feleségéhez, Van
Roosen bárónõhöz szalad. De eszébe jutott, hogy az most az olasz
konzul estélyen szórakozik. Valaki elõtt pedig ki kell öntenie
boldog büszkeségének túláradó serlegét. Szívéhez legközelebb
állott a Köztemetõ-úti korcsma, Piacella úr és derék kõfaragó
legényei. Kocsiba vágta magát és 15 perc múlva mindenki tudta a
vendéglõben Dömötör szobrász tudományos karrierjének
szenzációját.

--Éljen a Mester!--harsogta a kõfaragók kórusa és temérdek erõs
aszubor került ez alkalommal a tarka abrosszal leterített hosszú,
keskeny asztalokra.

--Sors bona, nihil aliud--védekezett Dömötör szerényen és
zavartan elkérkedett küzdelmes fiatalságával s az egyszerû
kézmûves tisztességét fölébe helyezte a hiu sikerek bizonytalan
dicsõségének.

--Labor omnia vincit,--fitogtatta klasszikus mûveltségét és
helyet foglalt az asztalfõn, a zöld zsalugáteros, rezedás,
muskátlis és árvácskás ablak alatt, kigombolta mellényét és
hosszúszárú pipára gyújtott.

--Hallom, hogy sztrájkra készülnek a kõfaragók?--kérdezte
szemrehányólag a legényektõl.--Hej az én koromban máskép
csináltuk a dolgot. Reggel öt órakor már munkában izzadtunk és
este az Angelus szólított haza vacsorához. És a Krisztusok,
Máriák, fáklyás ifjak és gyászoló oroszlánok úgy nõttek ki a
márvány- és homokkõ-kockákból, mint erdõben nyári esõ után a
gomba. És nem tudtuk, mi a szociális osztály-öntudat, ki volt
Marx és hogy kevesebbet is lehet dolgozni, mint napfelkeltétõl
napnyugtáig.

A kõfaragók ittak és iparkodtak gúnyos és fölényes arcot vágni e
szellemtelen és maradi beszéd hallatára. Szemükben azonban titkos
meghatottság ragyogott és nyeldeklõjük kiszáradt arra a
gondolatra, hogy a szobrász valaha épp úgy véste a feliratokat,
mint õk s ma az ország egyik leghíresebb embere, akinek
automobilja és fõúri palotája van és méltóságos úrnak hívják a
cselédei. Ezt érezték a szobrászlegények, ámbár sohasem hallottak
Tarde: Társadalmi capillaritas cimû munkájáról. Hiába, a
kõfaragólegények még a társadalmi osztályöntudatról, a proletárok
világszolidaritásáról és a munkabéremelésre irányuló gazdasági
harcról is lemondanak, ha arról van szó, hogy belõlük erõs
akarattal szobrászmûvész, vagy esetleg sírkõgyáros is lehet.
Vannak kõfaragólegények, akik még a termelési eszközök közös
tulajdonbavételét is arra akarják felhasználni, hogy maguknak
külön elõnyöket, kiváltságokat és gazdasági monopóliumot
szerezzenek. Ilyenek a kõfaragók s ebben nagyon hasonlítanak a
kõmivesekhez, a vasesztergályosokhoz, a társadalomtudományi lapok
szerkesztõihez, a politikusokhoz, a kereskedõkhöz, a
földbirtokosokhoz és a papokhoz.

Dömötör János szociológiai elveit nyiltan csak Piacella Virgil, a
sírkõgyáros helyeselte. Egyebekben azonban korántsem volt Dömötör
személyétõl annyira elragadtatva. Ez a zsugori és fenhéjázó olasz
fiatal korában maga is szobrászmûvésznek készült, de álmait fel
kellett cserélnie a sírkõgyáros számtalan milliójával. A
milliókat rendjén levõ dolognak tekintette, de az egész világot
felelõssé tette azért, hogy benne a legnagyobb szobrász-lángelme
veszett el a sors mostohasága, a milliók s az emberek irigykedése
miatt. Dömötört is vetélytársának tekintette, bár elismerte, hogy
van egy ritka jó tulajdonsága: rendesen fizet és alku nélkül, ha
agyag vagy gipszmodelljeit faragtatja. Ám ahol csak tehette,
célzásokat ejtett el arról, hogy Dömötör végre is mindent a
feleségének köszönhet.

--Van Roosen bárónõ hozza a milliomos megrendelõket, az
arisztokrata mûgyûjtõket, a külföldi dámákat, az állami
megrendeléseket, mert Dömötör ugyan elsõrangú mesterember, baromi
szorgalmú iparos, valóságos gyárimunkás, gipszhordár,
márványfaló, öntõmester ... mester, az ám a teremtésit, igazi
öntõmester ... a fiam nagyszerûen megállapította, hogy
tulajdonképpen nem is mûvészet, amiben Dömötör mesterkedik, de
... Olyan az, mint a számolóbûvészek, táncakrobaták, céllövõk és
zenevirtuózok produkciója: egy agybeli részleges tulfejlõdés
eredménye, egy tehetségtelen ember brilliáns ösztöneinek
kicsapongása. A hüvelykujja, az teremti az õ alkotásait, a hogy
Garibaldi fiam kifejezi magát.

Piacella mester, látva, hogy a kõfaragólegények mily áhitattal
tekintenek Dömötörre, most is helyénvalónak találta megjegyezni:

--Ránkférne már, hogy hajtásokat, friss rügyeket és ragyogó
tavaszi lombozatot kapjon a képzõmûvészet elaggott, korhadó fája.
Én amondó vagyok, hogy a fiatalságé a jövõ. Fiam, Piacella
Garibaldi, most olyan eszméket ...

Dömötör igazat adott a gazdag sírkõgyárosnak, csak hozzátette:

--Dolgozni kell, barátom, dolgozni, mint az igavonó baromnak.

És eszébe jutván, hogy egy megkezdett mintáját elfeledte nedves
ronggyal letakarni, sietve kifizette borát és eltávozott.

Amikor künn volt az ajtón, Piacella Virgil halkan odadörmögte az
elsõ segédjének:

--Dolgozni kell, az igaz. De aggyal kéne dolgozni, ideákkal és
eszmékkel, a teremtésit neki. Nekem is volnának eszméim. Csakhogy
az én öreg oldalbordám, az Isten bocsássa meg neki, többre
becsüli a hájaspogácsát és szilvóriumot, mint a konzulok és
miniszterek barátságát. Ez az én bajom, öcsém ...

Dömötör pedig gyalog baktatott hazafelé, mert útközben ki akarta
eszelni, hogy mint meséli el feleségének az akadémiai
kitüntetést. Egy fordulónál kopottas, sovány fejkendõs asszonynak
majdnem a sarkára lépett. Az asszony mellett kis gyermek
tipegett, sírva, szepegve, könyörögve, hogy nem birja tovább,
vegye föl az anyja, vagy adjon enni, vagy fektesse le, mert
fáradt, mert éhes, mert beteg ... Dömötör mérhetetlenül fájdalmas
keserûséget és szánalmat érzett fölszaladni, kiterjeszkedni,
elhatalmasodni a szívében, hogy amikor õ akadémikussá lett, akkor
egy szegény kölyök leroskad a nyomorúságtól, mert a sok batyútól
nem jut neki már helye az anyja karjain. Körülnézett, hogy kocsit
fogadjon neki, kocsinak híre-hamva sem volt, káromkodott egyet,
mert nem bírt a jóságával, aztán kapta magát, fölmarkolta a kis
emberkét, óriás karjára vette és nyájasan, szégyenkezve
mentegetõzött az asszony elõtt.

--Édes lelkem, engem ma beválasztottak az akadémiába, hadd vigyem
egy kicsit a porontyot.

Az asszony azt gondolta, hogy az urak bolondságaiból, lám, néha
jócselekedet is kivirágzik, hagyta tehát a dolgot és szótlanul
ballagott a csecsemõt vivõ Nagy Kristóf oldalán. Dömötör közben
megbánta, hogy akadémikus mivoltával kérkedett, ennélfogva
magyarázatul hozzátette:

--Sors bona, nihil aliud.

--Ugy van--bólintotta a menyecske, aki szót sem értett a
magyarázatból, de boldog volt, hogy fia az öles férfiú karján
elszenderedett.

A Hermina-út sarkán azonban váratlan katasztrófa történt. Egy
bizonytalan járású, halkan káromkodó kopott munkászubbonyba
ütköztek bele, a zubbonyból fölvetõdött egy sápadt arc, az arcból
két villogó szem, a szemekbõl kilobbant a meglepetés, a gyanú, a
düh és a bosszú és az asszony elsikoltotta magát.

--Jézus Istenem, az uram!

Dömötör majdnem kiejtette kezébõl a gyereket, a férje pedig
elordította magát:

--Megcsíptelek benneteket, dögök!

És becstelen nõstény-kutyának mondta feleségét, aki éjjel a
szeretõjével csavarog.

--Most már tudom, hogy ki az apja ennek a kukacnak--üvöltött
magánkívül és fölemelte öklét, hogy Dömötör arcába sújtson
veszett haragjában.

Dömötör a bal karjában a gyereket tartotta, jobbjával pedig
elhárította az ütést. Ám, szerencsétlenségére nem a nemeai
oroszlánnal, csak egy részeg cementmunkással állott szemben és
gigantikus öklével oly erõsen markolta meg a feléje sújtó
karcsontot, hogy az összeroppant.

--Gyilkos! Segítség!--ordított a fájdalmában tehetetlenül vergõdõ
ember, jött az õrjárat, s Dömötört, a nõcsábítót, az utonállót, a
gyermekrablót, a gyilkos merénylõt bekisérte a rendõrségre.




IV.


--Neve?

--Dömötör János.

--Kora?

--Negyvenhét.

--Vallása?

--Római katholikus.

--Lakása?

--Budapest, Zuglói-út 2.

--Ágyrajáró?

--Nem kérem, saját lakásom van.

--Foglalkozása?

--Szobrász.

--Sírkõfaragó?

--Igen, az is, könyörgöm.

--Gazdája van?

--Magamnak dolgozom.

--Irja csak: munkanélküli!--diktálta az ellenõr, a rendõri
õrszoba vezetõje, széleshomloku, vörösorru, dohányos bajuszú,
recsegõhangu Cerberusa az igazságszolgáltatásnak, a köztemetõ
környékén.--Munkanélküli csavargó kõfaragólegény, állítólag
Dömötör János --szótagolta hivatalos haraggal a jegyzõkönyvvezetõ
napidijas--(majd meglátjuk, igazat mond-e a jó madár) ma éjjel 10
óra 30 perckor orvul megtámadta Vékony György betonmunkás
feleségét, aki három éves Sári leányával gyanútlanul (írja:
gyanutlanul) ballagott hazafelé.

--Igy volt az, asszonyság?--fordult a sarokban szepegõ anyához az
ellenõr.

--Igy volt, instálom--könnyezett a csinos arcu, halavány szõke
menyecske és védõleg vonta magához a gyermekét.

--A támadás gyermekrablási szándékból történt, amit az is
bizonyít, hogy a késõbb helyszínen megjelenõ törvényes apát,
Vékony György betonmunkást (lakik Héthársi-út 4.) ökölcsapással
hátulról orvul leütötte, úgy, hogy annak a mellékelt orvosi
látlelet szerint nyolc napon túl gyógyuló felkarcsonttörést és
zúzódást okozott. Igy volt ez, Vékony?

--Igy volt, instállom--sziszegte a megsérült munkás és Dömötör
felé köpött tehetetlen indulatában.

--No, ez rendben van--mondta az ellenõr a fölháborodás, a harag,
a fenyegetés és a hatalmaskodás húsz év óta begyakorlott
hangsúlyozásával.--Magánvád folytán megtesszük ellene a
följelentést éjjeli csendháborítás, személyes szabadság
megsértése, utcai botrány okozása, gyermekrablás kísérlete,
súlyos testi sértés és szemérem elleni vétség elkövetése miatt.

A szobrász az utolsó szavak hallatára riadtan fölütötte a fejét.
Érezte, hogy a sor elején felsorolt vétkekben --ha úgy vesszük,
valamennyire, legalább a látszat szerint--hibás. De az egésznek
mi köze a szeméremhez? Ez ellen protestálni próbált.

--Hallgasson, vén csirkefogó--üvöltött rá a rendõrellenõr,--azt
hiszi, nem tudjuk, hogy útközben erkölcstelen ajánlatokat tett az
asszonyságnak? Ugy-e Vékonyné?

--Igenis, instállom,--könnyezett a menyecske és szép, nagy kék
szemét fájdalmasan az urára emelte --pedig semmivel sem
szolgáltattam rája okot.

--Elég!--ordította a rendõr és legényeivel egy kétlépés széles és
háromlépés hosszú cellába vitette a mûvészt.--Majd holnap reggel
átkísérik a fõkapitányságra! --kiáltotta utána fenyegetõ hangon.

Itt aztán magára maradt a szobrász, Dömötör János õméltósága, a
Grand prix és a nagy állami aranyérem tulajdonosa, akit a
Tudományos Akadémia néhány nap múlva tagjai sorába választ a
kultuszminiszter javaslatára. Köszönhette ezt annak, hogy puha
inge és borzas olasz kalapja, nagy, szélestalpu cipõje és szürke
felleghajtója hasonlatossá tette õt a környéken lézengõ
kõfaragólegényekhez. Köszönhette annak, hogy hirtelen
megrökönyödésében elfelejtett hivatkozni jó barátaira, a
belügyminiszterre és a fõkapitányra; hogy nem kiabált
hangosabban, dühösebben, élesebben, mint a rendõrellenõr s
merthogy tiszta, gyermekes, megilletõdött szívében megállott a
vér, arra gondolva, hogy milyen botrányt csinált az ostoba
fejével, hogy nyomorékká tett egy kétkezébõl élõ munkásembert és
rossz hírbe hozott egy ártatlan kékszemû menyecskét ... Mire
eszébe jutott, hogy talán védekezni is lehetne, már késõ volt,
ott állt a szoba sarkában egy gyuladt szemû zsebmetszõ és egy
rongyos szoknyáju, rosszszagu utcai leány társaságában, akik
torkuk szakadtából röhögtek rajta és komisz öreg szoknyavadásznak
csúfolták jókedvükben.

Néhány percig szótlanul állt ott és az undorodás testi
rosszullétében azt sem tudta, mitévõ legyen. De aztán eszébe
jutott felesége, van Roosen bárónõ és kimondhatatlan fájdalom
szúrta át a szívét. Mit gondol majd róla az az asszony?

--Eh, ez így nem mehet tovább--gerjedt föl lelkében a
méltatlankodás és elhatározta, hogy nem tölti itt az éjszakát.
Kimegy a rendõrellenõrhöz és igazolja magát. Jöjjön, aminek jönni
kell, de legalább otthon várja meg, míg az igazságszolgáltatás
szörnyû gépezete megindul s végighengereli az õ keserû és
szerencsétlen lelkét.

--Dömötör János, szobrászmûvész vagyok, most választanak be az
Akadémiába, engedjenek szabadon. Majd holnap jelentkezem a
fõkapitány úrnál--harsogta oroszláni hangján türelmetlenül,
méltatlankodva és elkeseredetten.--Engedjenek haza, a mindenségit
...

És súlyos öklét rátette a kilincsre, amely zárva volt, de ilyen
gigantikus nyomásnak nem tudott ellenállni. Az ajtó kifordult a
sarkából és bezuhant az õrszobába. A pihenõ rendõrök fölugráltak,
fegyverük, után kapkodtak, fölcsavarták a villamoskörtét,
össze-vissza futkostak a szobában, sípjukba esztelenül
belefújtak, káromkodtak és az asztal alatt fölállított szódavizes
üvegeket nagy csörömpöléssel fölrúgták.

--Hej, szökni akar a gazember! Segítség! Gyilkos! --sikongatott a
rongyos szoknyáju, sárgahaju némber a sarokból.--Fogják meg a
szökevényt!--kurjantott lelkesen a zsebmetszõ és felhasználva a
zavart, kereket oldott és megugrott az õrszobából.

A rendõrök ezalatt rávetették magukat Dömötörre, puskatussal
agyba-fõbe verték, leteperték és összekötözték. Mikor ott feküdt
a padozaton, néhányat még rúgtak rajta, aztán otthagyták
megkötözve, ütlegektõl elborítva ...

Igy gyötrõdött János másnap reggel nyolc óráig ... Eleinte apró
sárga szemeibõl súlyos könycseppek gördültek alá; szíve
kimondhatatlanul fájt szégyenében és elkeseredésében; az
ütlegeket föl sem vette, de a sors otromba igazságtalansága
halálosan megsebezte a lelkét. Késõbb azonban csendesen
elmélkedni kezdett.

--Ez már sokkal több, mint amit együgyû jóhiszemûségemmel, gyáva
megrökönyödésemmel és meggondolatlan hevességemmel kiérdemeltem.
Tehát vége is van a kellemetlenségeknek. Holnap jön a
kimagyarázkodás és én is, meg a feleségem is jót nevetünk a
sikerületlen kalandon.

Amikor késõbb megint sajogni kezdett a szíve táján és
felágaskodott az önérzete, a hiúsága, a szemérmes polgári
tisztességérzete, amikor eszébejutott széles, puha, ruganyos és
tiszta ágya, amely után minden csontja sóvárogni kezdett, újra
megvigasztalta magát.

--Baj, baj, nagy szerencsétlenség, de nem történhetett volna
rosszabbul is? Tegyük fel, hogy annak az embernek, Vékonynak,
vagy hogy hívják, revolver van a zsebében s azzal lepuffant, mint
egy kutyát? Az ember soha sem tudja. Hanem az bizonyos, hogy
igaza van a feleségemnek: mindenki csak a maga rangjához való
helyen, környezetben, idõben mutatkozzék. Tulajdonképen mit is
keresek én a kõfaragók kocsmájában, vagy ha már nem tudok
leszokni róla, miért nem járok éjjel autón vagy bérkocsin? Igaza
van a feleségemnek!

És már csak önmagára tudott haragudni, ámbár késõbb eszébe
jutott, hogy az ember, hiába, soha sem lehet elég óvatos. Ez
éppen olyan elemi csapás, mintha Ruskin, vagy Tolstoj, vagy Payot
feje fölött lecsapott volna a mennykõ ... Vajjon mit
tanácsolnának ezek az urak: ily esetben mi a kötelességük a
mûvészeknek?

Amire kivirradt a reggel, Dömötör szelid rezignációval adta magát
át a sorsnak és némán, bûnbánóan és megtisztult lélekkel ült a
tolonckocsira, amelyen a fõkapitányságra szállították.

Alig vette észre, hogy ott áll két rendõr között az ügyeletes
kapitány elõtt.




V.


--Neve?

--Dömötör János szobrászmûvész, a mesteriskola igazgatója.

A rendõrkapitány, akinek keskeny arcán a kielégítetlen igények,
az el nem ért vágyak és a meg nem valósított illúziók halvány
rózsái égtek, aki jól szabott, puha és elegáns egyenruhájában
bizonyára nagyon tetszett a nõknek, aki kínosan ápolt körmével
eddig szórakozottan vakarta az állát, most hirtelen felugrott s
könnyedén megtalálta azt a gesztust, amellyel végét veti a
szituáció kínos voltának.

--Maguk kimehetnek--parancsolta a rendõröknek. Aztán Dömötör felé
fordult:

--Az Istenért, méltóságos uram, hogy kerül ön ide?

A szobrász szeliden mosolygott.

--Tessék a jelentést elolvasni.

A kapitány sebtében végigfutotta a rendõrellenõr jelentését.
Aztán elmosolyodott, gyengéden és elegáns bizalmaskodással
megfogta a mûvész karját s a divánra ültette.

--Oh ezek a tökfilkók!... Nem is képzeli a Mester, mily sok bakot
lõnek e faragatlan, hiú és hatalmaskodó bugrisok.

Aztán felemelkedett helyérõl s mint egy tisztelgõ küldöttség
szónoka, a mûvész elé toppant:

--Méltóságos uram! Mielõtt jelentést tennék felettes hatóságomnak
és a hibás rendõri közegeknek nemcsak alapos kitanítását, de
egyben példás megbüntetését is indítványoznám, aminek, szent
meggyõzõdésem szerint, meg is lesz a kivánt eredménye, arra kell
kérnem önt, hogy csekélységemtõl méltóztassék elfogadni a
bocsánatkérést, amelyet a megtévedt rendészeti szervezet nevében
ezennel tiszteletteljesen van szerencsém fölajánlani. Az ország
büszkesége, az európai hirü mûvész, a magyar faj halhatatlan
géniusza ...

--Oh kérem, kérem--dadogott Dömötör--ez tulzás ... én voltaképpen
... hogy is mondjam csak ... hiszen alapjában véve, bizony
úristen, õk nem hibásak.

Dömötör izgatottan nyalogatta ajkait és hatalmas öklével
verejtékezõ homlokát ütögette.

--Ami igaz, az igaz, csakhogy ...

--Csakhogy--vágott közbe lelkesülten a kapitány --a mi
legénységünk még mindig hiján van a disztingváló képesség
legelemibb követelményeinek is. Azon kezdem, kedves jó méltóságos
uram, hogy nem szégyene-e az államrendõrségnek, hogy akad egy
olyan õrparancsnok, aki az alkotómûvészet fölkent fejedelmét, a
mi halhatatlan és büszkén szeretett ...

A szobrász e pillanatban nem kívánt egyebet, mint hogy
megugorhassék a bókok és bocsánatkérések e viharos zápora elõl.

--A feleségem ...--szaladt ki piros, nedves ajkai közül az a szó,
amely most egész öntudatát megsemmisítette, mint ahogy a napsugár
fölissza a nyári vizek párolgását.--Semmi, semmi ... csak én már
szeretnék hazaszaladni, uram.

A kapitány szeretetreméltóan mosolygott.

--Ne méltóztassék nyugtalankodni. Oh a véletlen jó kezekbe adta
önt, becsületemre. Nekem is van egy kis gyûjteményecském. Képek,
szobrok, antikvitások, mûipari tárgyak, régi brokátok, damasztok,
hímzések ... korlátolt anyagi eszközeim, sajnos, mondhatnám, az
anyagi eszközök teljes hiánya meggátol abban, hogy valamirevaló
gyûjteményrõl álmodozhassam, de mégis van egy megbecsülhetetlen
kincs a birtokomban, igaz, hogy csak kicsinyített reprodukció, de
magától a mûvész kezétõl: Nausikaa, amint Odysseus elõtt a
tengerparton megjelenik. Csodálatos remekmû, talapzatán az alkotó
lángelme kézjegyével: Dömötör I. 1895.

A kapitány itt megállt, felnézett a füstös mennyezetre,
tekintetét áhítatosan odatapasztotta a villanylámpa kampójára,
mintha csendes hálaimát küldene a Magasságbelihez, amiért épen õt
választotta ki ,,Nausikaa a tengerparton, Dömötör I. 1895."
szerencsés tulajdonosául.

Dömötör szíve is felmelegedett és azon törte az eszét, hogy
uristen, mi módon került az a derék rendõrhivatalnok birtokába. E
pillanatban mindennél jobban érdekelte a kis szobor--Nóra
emléke--és annak titokzatos története, de nem merte megkérdezni,
mert félt, hogy ezzel új és végevárhatatlan elbeszélésnek nyitja
meg zsilipjeit, pedig õ kimondhatatlanul szeretett volna
hazamenni.

A kapitány azonban cigarettával és pohár likõrrel kinálta.

--Drága Mester, ami a feljelentést illeti, az egy pillanatig se
okozzon önnek aggodalmat. Oh, a véletlen jó kezekbe sodorta
önt--ismételgette önelégülten és sokatmondó szemhunyorgatással,
miközben pompásan csiszolt körmeit megcsillogtatta a mûvész szeme
elõtt.--Oh, nem hiába vagyok gyermekkorom óta bolondja a
szépségnek, a színbe, formába, vonalba, fénybe és árnyékba
finomodott érzékiség, a szublimált erotikum, a pogány
testkultusz, az antik életörömök grande passione-jának. Én tudom,
hogy a mûvész nem kényszeríthetõ ugyanazon törvények, társadalmi
konvenciók és erkölcsi babonák korlátai közé, mint az
adóhivatalnokok vagy a gabonakereskedõk. A mûvész temperamentuma
a nyárspolgár-fantáziát gyakran elképeszti a maga dionizoszi
kicsapongásaival. Ismerem a cinquecento történetét és éppenséggel
nem botránkozom meg azon, hogy Benvenuto Cellini leszúrta
öccsének gyilkosát, Maffio di Giovanni rendõrfõnök pribékjét, meg
Pompeot, aki bérgyilkosokat fogadott fel ellene.

--De uram,--tiltakozott az összehasonlítás ellen Dömötör--én ...

--Tudom, tudom, önt csak a mûvészet terén szabad összehasonlítani
a cinquecento legnagyobbjaival, --bókolt szaporán a kapitány--én
csak azt akartam illusztrálni, hogy a mûvész az más, mint a
közönséges halandó. Ami pedig az egyszerû munkásasszonyt illeti,
Istenem, ezt csak bizzuk Erosz és Afrodité kifürkészhetetlen
akaratára. Mûvelt ember, aki a pszichopatológia és az erotikus
rendellenességek tudományában jártas, soha semmin sem
csodálkozik. Mit tudjuk mi, vakon, siketen, ízlés és szaglás
nélkül bolyongó, otromba laikusok, mit talál a mûvész az egyszerû
öltöny, a foszlott ruhadarabok, a kopott nagykendõ és a durva
vászonnemûk alatt! Heine Matildja nagyszerû példa arra, hogy ...

--Uram, az Istenért,--könyörgött a szobrász --ön olyan dolgokat
beszél itt nekem ...

-- ...amiket ugyebár nem várt egy kihágási rendõrkapitány
hivatali szobájában?--hízelgett magának édeskés, nyájas, de
öntelt hangon a sovány, parfõmös és frissen borotvált amatõr.
Dömötör János szédülni kezdett és tiszta szívbõl visszakívánta a
goromba és esetlen rendõrellenõrt, aki recsegõ hangon
csirkefogónak, utonállónak, gyermekrablónak és becstelen
szoknyavadásznak címezte az õrszobában. A gyomra émelygett és a
pokol fenekére kívánta a világ összes mûgyûjtõit és
pszichiátereit.

A kapitány még egy pohárkával töltött s aztán összegezte az eset
érdembevágó mozzanatait.

--Mirõl van itt szó, mélyen tisztelt barátom, ha megengedi, hogy
így szólítsam önt, méltóságos uram ... Mirõl van itt szó?
Dolgokról, szenvedélyekrõl, egyéni kedvtelésrõl, a lélek
legintimebb, legbensõbb hajlamairól egyrészt, amelyek egyáltalán
nem tartoznak a nyilvánosság elé; szó van másrészt egy durva
véletlenrõl, a magukban véve ártatlan mozzanatok sajnálatos
összetalálkozásáról. Egy részeges csavargó ördögi módon elõre
kieszelt zsaroló támadásáról van szó, amelyért ön jól megérdemelt
leckét adott neki. Bízza rám az ügyet, drága Mester, mélyen
tisztelt barátom. A sértett fél majd kiegyezik tíz-tizenötezer
korona kártérítés ellenében. A magánvádat visszavonatom. A
menyecske pedig, akinek egyszerû köntöse alatt bizonyára egy
antik Nereida, vagy egy alexandriai kurtizán ragyogó teste
rejtõzködik, továbbra is megmarad Érosz csintalan játékszerének.
Csak bízza rám uram, én boldog leszek, ha az isteni Nausikaa
fenkölt lelkû alkotójának szolgálatára lehetek. Oh, ha még valaha
reményen lehetne arra, hogy ön befogad barátainak és tisztelõinek
intim körébe, ha módom lehetne, hogy összehasonlíthatatlan
mûvészetének, zsenialitásának egy-egy lehullott forgácsát valaha
a magaménak mondhatnám ...

--Uram, én nem értem önt,--tört ki végre a mûvészbõl--annak a
szerencsétlen munkásnak, férjnek, apának végre is a karja,
akárhogy vesszük ... magam láttam, hogy mily siralmas módon lóg
tõbõl kicsavarva, a válla alól.

--Semmi az, semmi. Tíz-tizenötezer korona. Ezzel bõven kárpótolta
ön a részeges csavargót és megmentette saját magát a botrány
kínos következményeitõl. És ne gondolja uram, hogy ez az ön
érdeke csak, vagy az enyém, vagy egyes társadalmi osztályoké.
Nem. Ez az egész állam, a társadalmi stabilitás, a nyugalom, a
kultúra, az egész emberiség érdeke. Az államé, amely a
legmagasabbrendü individuumok kultusza révén szolgálatot tesz a
fejlõdés egyetemes érdekeinek. Ha az anyagi igazságot nézem,
akkor most egy cementmunkás érdekeinek megóvása céljából olyan
rést kellene ütnöm a mûvészi kultúra bástyáján, amelynek
pótlásához évszázadok kellenének. Kérdem: van-e joga az államnak,
hogy ilyen barbarizmust elkövessen? Uram, én a célszerûségi
iskola, a belátásos elmélet, a spontán variációk, az erkölcsi
kényszerek relativitása és az ethikai elvek rétegezettségének
alapján állok, ahogy azt mestereinktõl, Spencertõl és Piklertõl
tanultam s inkább megtorlatlanul hagyok száz apró bûnt, sem mint
elkövessek egyetlen jóvátehetetlen nagy hibát. Nem engedem meg,
hogy a társadalmat a konvenciók, vallási szabályok, jogi kánonok,
morális tradiciók, szóval: a halottak kormányozzák az élõk
rovására, mint Comte mondaná, ha itt állana az én helyemben. És
mondja meg ön, helyezkedjék ki önmagából és puszta objektiv
mérlegelés után állapítsa meg, mire van a társadalomnak, az
államnak inkább szüksége: halhatatlan remekmûvek nagyszerû
sorozatára, aminõkkel ön még meg fogja ajándékozni az
emberiséget, vagy egy cementmunkás jobb karjára? Mi? Azonkívül ne
felejtse el, hogy itt olyan megoldást találunk, amely boldoggá
teszi a cementmunkást is, önt is, a bárónõ õméltóságát is és
engem is, szóval mindenkit,--kacagott a kapitány
diadalmasan--akik ebben a dologban ily szépen összekerültünk.
Bízza rám a dolgot és tartson meg engem lekötelezõ szíves
jóindulatában. Az autója, amelyért voltam bátor az imént
telefonáltatni, a kapu alatt várja Méltóságodat.

És tíz perc mulva Dömötör János belépett a zuglói-uti palota
hûvös, márvány-vesztibüljébe.

--A bárónõ nincs itthon--jelentette ki az inasa. --õméltósága
korán reggel kikocsizott a herceg úr õexcellenciájával.




VI.


Délben azt is megtudta Dömötör, hogy a bárónõ csak két-három nap
múlva lesz látható, mert tegnap hirtelen leutazott dunántúli
birtokára.

--Tehát semmit sem tud az éjjeli kirándulásról. Mégis szerencsém
van, a mindenségit--dörmögte magában és izgatottan nyalogatta
szájaszélét a nem várt kellemes fordulatra ...

Az örvendezés nem tartott sokáig.

Másnap egy riportujság megírta a köztemetõ-uti botrány minden
részletét. A rendõrkapitány adta le egy ujságiró-barátjának, mint
ragyogó és tanulságos mûvészettörténeti érdekességet.
Megfogadtatta vele, hogy nem használja fel kicsinyes és ostoba
riportközlésekre. Ez az eset a halhatatlanságnak, a
memoárirodalomnak való pompás csemege--erõsítette õszinte és
finom elragadtatással ... Ugyanígy kommentálta a mûbarátok
körében és a Fészek Club kártyaasztalánál, a Folies Caprice egy
lefüggönyözött páholyában és az Intim Színház kulisszái között
...

--Csak semmi nagyképûség, semmi indiszkréció, --könyörgött a
táncosnõknek, a festõknek, az ujságíróknak és a
rendõrtisztviselõknek-- ...tisztán pszichopatologiai érdekesség
szempontjából kell nézni a dolgot ... Majd ötven év múlva a
Dömötör-monográfiádba felveheted, fiam ...

A riportujság fekete misékrõl, kártyabotrányokról, földalatti
titkos orgiákról, utcai késelésekrõl, csecsemõrablásról közölt
páratlanul érdekes és intim adatokat. Nevek csak kezdõbetûkkel
jelezve. D. J. mûvész. A szobrász szerelme. A méltóságos úr.
Diszkréten csak éppen a mûvészet és erkölcs egymáshoz való
viszonyának jellemzésére. Tudományos alapon. Freud, Krafft-Ebing,
Havelock Ellis, Iván Bloch kutatásainak felhasználásával, keresve
a fájdalomokozás és az erotikum között való összefüggéseket.

Az eset tudományos és diszkrét kezelésének ellenére: Dömötör
személye közbotrány és bûnvádi eljárás közepébe került. Az összes
ujságok kénytelenek voltak foglalkozni vele. Az ügyészség vádat
emelt, a mûvészek kizárták Dömötört az összes egyesületekbõl, a
bárónõ elhagyta férjét, a szobrász elvesztette összes állami
megrendeléseit, a mágnásasszonyok elmaradtak a mûterembõl és az
Akadémia tagjainak sorából, a szépmûvészeti miniszter
indítványára kitörölték. A kritikusok megállapították, hogy
Dömötör perverz hajlamú, iszákos, verekedõ, gonosz ember, terhelt
családból származott, fiatal korában díjbirkózó, lánctörõ,
gerelydobó és súlyemelõ artista volt, a mûvészethez távolról sem
konyít, kõfaragó korában elsajátított bizonyos olcsó és banális
fogásokat, minden mûve kópia, szemérmetlen plágium, antik
torzókról összelopott motívumokkal, Canova-, Begas-,
Thorwaldsen-, Delaplanche-utánzat, a szobrászatba átültetett
Piloty-stilus lapos, nagyképû, üres és tartalmatlan, együgyû és
unalmas reprodukciója ... Elföldelték, kiátkozták s hült helyét
is megfüstölték, hogy elûzzék a nyomában netalántán hátramaradt
rossz szellemeket. Ekkor láttuk, hogy mily zord hatalommal
uralkodott a lelkekben a puritán erkölcs s minden jóravaló polgár
megállapította, hogy némely Dömötör-féle bestiális ember bûnözése
legalább arra jó, hogy felkeltse a felháborodás tisztító viharát
s rámutasson arra, hogy a társadalom, a közvélemény, a fórum
nyilvános orgánumai még mindig a tiszta erkölcs talapzatán
állanak, habár egyes emberek el is tévednek az élet sötét és buja
dzsungeljében.

--Nem baj--gondolta révedezõ lélekkel Dömötör.--Én tudom, hogy
mi vagyok és mit tettem és nem érdekelnek az emberek tudományos
és társadalomerkölcsi szempontjai. Annyi bizonyos, hogy
megfogyatkoztak a jövedelmeim, de arra még telik, hogy szép
délolaszországi márványokat vásárolhassak és kifaraghassam az
Odysseát, amit két év óta mintázgatok.

Kissé szomorúan bolyongott ugyan a palotájában, amelybõl
hiányzott a felesége, a titokzatos szépségû, fáradt, ingerlékeny
és végzetes kedélyû negyvenéves asszony, a maga váratlan és
szenzációs szeszélyeivel, szerelmi ötleteivel, kutyáival,
papagályaival, kis baziliskusával, szerecsen inasával, finom,
elegáns vendégeivel, teaestélyeivel, migrainjével, könnyeivel és
kacagásával, titokzatos eltünéseivel és váratlan megjelenéseivel.
De Dömötör nem esett kétségbe és bölcs gyermekességgel
megvigasztalta magát.

--Sohasem hittem el, hogy örökké tartson ez a boldogság.
Tulajdonképpen nem is volt az nekem való élet. Ámbár szép volt,
csak most látom, a mindenségit.

Körülnézett maga körül s csak most vette észre, hogy milyen
fejedelmi interieurben él. A kandalló felett ott függött a
felesége arcképe. Mint egy jelenés, némán, fejedelmi gõggel
tekintett le rá, szegény, elhagyott rabszolgára ... A miliõ,
amely a képet körülvette, a ritka damaszkusi szõnyegek, a
bronzveretes, intarziás bútorok, a dús selyemfüggönyök, régi
mesterek képei, szobrok, vázák, porcellánok, a székek nehéz
brokátja, az antik lámpák puha, érzéki fénye, a terem jó illata
... olyan nobilis és mûvészi szépséget vetített e finom és
ragyogó asszonyalakra, hogy Dömötörnek megdobbant a szíve.

--Ez mind az enyém,--gondolta kissé nehéz és kusza
impresszióval.--Bizonyára nagyon boldog ember vagyok--sóhajtotta
észre sem vehetõ lélekzettel és majdnem elmosolyodott.

Megbiccentette a fejét, a kezével fáradtan és gyengéden
legyintve, kilépett az ajtón.

A márványburkolatú hall közepén, középkori gót bronzok, templomi
kegyszerek, kasulák, dalmatikák, infulák, pásztorbotok, kelyhek,
zászlók, szentképek és tipológikus csodaszörnyek bizarr, vibráló
színû múzeumában egy darabig tétován állott. Az inasa némán,
kérdezõ szemekkel meredt rája, hogy melyik kabátot adja rá
szokott éjjeli sétáira.

Dömötör legyintett egyet a kezével. Ma nem megy sehová. Feketét
kért és hirtelen benyitott a mûtermébe. Rengeteg terem volt ez, a
régi dekoratív mûvészek szokása szerint valóságos egzotikus
templom, a világ minden tájáról összehordott ritkaságokkal. A
színek vad lakodalmat ültek a falakon. Minden rikító és
égbekiáltóan hangos. Nagy festett japán szobrok, indus
aranyozások, cifra keleti szõnyegek, primitiv egzotikumok és
raffináltan megalkotott párisi mûtárgyak. Minden helyi színhatás
a végletekig felfokozva, mint Böcklin képein, a színek orgiájából
egy idegfeszítõ pokoli tónusba olvadva. Pálmák, nehézszagú
virágok, kitömött állatok, fenevadak hosszúszõrû bundái, mint a
Makart-korszak bécsi interieurjei. A szögletekben aranyrudakon
sátrak, görög és perzsa selyem hímzésekkel, széles olasz
heverõdiványokkal és öblös karosszékekkel. Ebben a teremben
minden a fülledt és túlterhelt érzéki kultúrára és van Roosen
bárónõre emlékeztetett. Dömötör úgy ténfergett benne, mint egy
múzeumban, de nem tagadta: örült, hogy ez a múzeum az övé.

Dömötör egy percig sem maradt a mûteremben. Egy kicsiny benyilóba
lépett, egy nehéz lombárdiai csipkékkel függönyözott, feminin
ízléssel berendezett budoárba, ahol elõkelõ úri modelljei, finom
és hajlékony hercegnõk, bankárok és gyárosok sugárzóan buja
feleségei öltöztek vagy vetkõztek a saját portréjukhoz.

Ezen is keresztülhatolt Dömötör és eszébe sem jutott, hogy az
ország legszebb asszonya tegnap a komornája nélkül jött ide, hogy
a ruháját magával a mûvésszel kapcsoltassa ki. Bement a
hálószobájába és lerogyott egy hatalmas góth gyóntatószékbe,
amelynek dagadóan kipárnázott öblében, a kandalló mellett, szinte
elsülyedt. Ezt is az asszony rendezte be neki.

Mint egykor Wagner Richárd, Dömötör felesége is szerette a
szõnyeget, a puhát, a hangfogót, a selymet, a suhogót és
misztikusan csillogót, a szövetet, a színest és redõset, a
bársonyt, a meleget és bizalmast és a hálószobája csupa csend
volt és puhaság, narkotizáló és altató, még kép sem volt benne,
csak beauvaisi tapisseria, roueni gobelin és indiai faliszõnyeg.

Dömötör leült és csendesen szivarozott. Elõtte párolgott a mokka,
a kandallóban pattogott az illatos, friss, gyantás fenyõág, a
szivarjának édes, ópiumos illata elbágyasztotta és a mûvész úgy
érezte, hogy érdemes élni.

A mûvész már félórája ült mozdulatlanul a gyóntatószék puha
karjai között. Homlokát néha végigsimította. Egy-egy új csésze
kávét öntött magának. Merõen nézte a kályha tüzét. Kissé
köhögött.

--Tulajdonképpen nagyon hálás vagyok neked, Élet, hogy
ötvenesztendõs koromra ilyen szépen megvalósítottad az
álmaimat--gondolta a félórai öntudatlan révedezés után.

És eszébe jutott, hogy fiatal szobrász korában, az ifjú fantázia
buja telhetetlenségével éppen ilyenre álmodta ki magának a
dicsõséget, a gazdagságot, sikerrel, diadallal és hódolattal teli
zenitjét a karrierjének. Dömötör egyszerû és õszinte lelke
beismerte, hogy ez rendkívüli dolog, különös áldása a sorsnak,
tüneményesen ritka szerencse. Nem olyan természetes az, hogy õ
odáig jutott. Úgy is történhetett volna, hogy útközben megfogy az
energiája, tévedt utakon elbukik a tehetsége, túlságos
szenvedélyek meggátolják a siker kivívásában ... Tulajdonképpen
nem is tudja, hogyan sikerült minden. Sem elég öntudatos, sem
elég vakmerõ, sem elég megalkuvó, sem elég önfeláldozó nem volt
ahhoz, hogy valamit önmagának köszönhessen. Nem tett egyebet,
csak dolgozott. Ezenkívül pedig éldegélt, tanult, nézegetett,
iparkodott, de harcos extázissal sohasem dobta magát az események
útjába, valami gyengéd és hatalmas erõ tartotta állandóan
bizonyos színvonalon, egy jóságos, ellenállhatatlan, titkos kéz
vezette mindig, felfelé ... szegénységbõl, kurtakorcsmákból,
hidegbõl, sötétbõl ki a fényességbe, a nobilis és elegáns
asszonyok rajongásába, a fejedelmi pompába, föl, föl egész az
arisztokratikusan finom élet legfõbb büszkeségéig: a családjáig,
amelyet királyi fényûzésben tart és mennyei tisztaságban szeret.

--Nagyszerû dolog ez--gondolta hálás, õszinte és meghatott
lélekkel.--Bevallom, hogy a nagy palota, a cselédség, az autó, a
jacht, az utazás, a gazdag és mûveit emberek társasága, az a
lehetõség, hogy a magam testi és lelki igényeit egy könnyed
elhatározással kielégítsem, a feleségem arisztokratikus asszonyi
varázsa, ez a pénzen vásárolható mûvészet, kényelem, hatalom,
függetlenség és szabadság, ez a korlátlan teljesedése a polgári
vágyaknak, mégis csak ez minden, amit az élet nyújthat és én
mindezt csak úgy ajándékban vagy megszolgálva, mint királyi
honoráriumot élvezem a mindenható végzet szeszélyes kezébõl.

Dömötör annyira becsületes, önzetlen logikájú, tisztaszivü és
jóhiszemû ember volt, hogy ilyenkor szeretett volna
szemtõl-szembe találni egy istent, akinek megköszönje, hogy
megnyitotta elõtte a legmagasabb rendü élet kapuját.

Ezen járt Dömötör esze a góth imaszékben és már-már elhatározta,
hogy bemegy feleségéhez, elmondja neki gondolatait és együtt
örvendeznek az élet kegyelmes és bõkezû volta felett.
Felemelkedett, kettõt lépett, de aztán meghökkent és visszaesett
a székbe, mert eszébe jutott, hogy asszony már nincs ebben a
ragyogó palotában. Egyedül van. Elhagyták.

Kissé megrebbent a szempillája, de aztán eszébe jutott, hogy a mi
volt, az nem is volt természetes állapot.

--Paraszt vagyok én, hiába--mondta egész hangosan, a mûvészet
öreg, bugris parasztja, vén szamár, ha egy percig is elhittem,
hogy hozzávaló vagyok.

Dömötör lelke összehúzódott. Nem. Nem ehhez az asszonyhoz
szeretne most menni. Egy másik jutott most eszébe. Egy kicsiny,
barna, szomorú tekintetû ügyetlen kis teremtés. Egy
tehetségtelen, de rajongó lelkû kis kollégája a múltból. Akivel
együtt kezdtek lépegetni a mûvészet meredek hegygerincén. Az
elfáradt és leült valahol a domboldalon, õ pedig elszakadt elõle,
mert a tüdeje birta.

--Ej, ej, hogy jutott ez most eszembe,--töprengett Dömötör és
Nórára gondolt.

--Nóra--ismételgette magában elõször mosolygós
reminiszcenciákkal, aztán meghatott ellágyulással, végül
fájdalmas vágyakozással.--Hol lehet most Nóra? Mi lett belõle?
Talán férjhez ment és elsatnyult, megrútult és megöregedett
idejekorán a gondoktól, a szegénységtõl, a gyermekszüléstõl, a
családi perpatvaroktól és a meg nem valósult illúziók halálos
gyötrelmeitõl.

--Nóra ...--ez a név most, mint egy buja és fantasztikus rögeszme
inkarnációja, egyszerre érzékletes és csábító testet öltött. Maga
elõtt látta, szinte kézzel elérhetõ közelségben a kis fekete
szobrászleányt, aki pompás fiatalságával, szûzi
szemérmetlenségével, gyönyörû testének engedékeny vonakodásával,
öntudatlan élvezõképességének végeérhetetlen skálájával, isteni
módon átlátszó személyességével, örökké kacér dacosságával neki
az elsõ komoly életörömöket nyújtotta. Sem azelõtt, sem azóta nem
volt szerelme, amely oly apokaliptikus szépséggel, annyi
gyötrelmes gyönyörûséggel, annyi félelmetes és megrázó
szenvedélyességgel kínozta volna férfiúi, fiatalos
szemérmességet, büszkeségét, mint a Nórával töltött évek szinte
tragikus szenzációja. Nórával ismerte meg a szerelmet, elõtte
csak félénk és ízetlen kísérletezés volt minden, csak
másolgatása a regények és színdarabok szerelmeinek, utána pedig
csak örökös keresgélés az után, vajjon találja-e mását annak a
hatalmas, gyilkos, halálos mennyei megsemmisülésnek, amely Nóra
karjaiban szakadt az öntudatára.

--Nóra!--szisszent fel fájdalmas mámorban a mûvész és
elviselhetetlen extázist érzett az idegeiben.--Hol lehet most
Nóra?

Dömötör homlokán vad kétségbeeséssel dobogott a kidagadt
véredény. Berohant a dolgozószobájába, felrántotta az íróasztala
fiókját, kidobált minden levelet, képet, drága és ereklyés
lim-lomot és Nóra fényképe után kutatott. Nóra e pillanatban
annyira a szívében ült, annyira beleolvadt a saját testébe, oly
közel volt az agyához, hogy nem látott belõle semmit: most nem
tudta rekonstruálni azt az arcot, amely egykor legédesebb
gyönyörûsége és legcsodálatosabb látványossága volt. Nóra oly
mélyen eltemetkezett a mûvész egyéniségében, hogy megsemmisült.
Nóra eltûnt, csak egy lázas, õrjöngõ érzés maradt meg belõle, az
elsõ és utolsó szerelem örök impressziója.

Dömötör egyetlen hajszálat, egyetlen levelet, vagy képet nem
talált, ami Nóra testi valóságát közelebb hozta volna érzékeihez.
De minden pillanatban közelebb került ahhoz a nagyszerû
elragadtatáshoz, amelyben évekig vergõdött. Most összesûrítve,
megsokszorozva, fölmagasztosítva érezte egyszerre mindazt a
gyönyörûséget, amit neki Nóra apránkint, bánattal, kicsinyes
kellemetlenségekkel vegyítve éveken át adott. Most ugy érezte,
hogy életének ez volt az egyetlen szépsége s mindaz, amit azóta
kapott az emberektõl, eltörpül, nevetségessé válik és megsemmisül
Nóra isteni ajándékai mellett. Egy kimondhatatlan, hálás és szent
elérzékenyülés borult a lelkére, hogy majdnem sírva fakadt.

--Hol lehet most Nóra?--ismételgette mániákus szenvedélyességgel
és boldog elragadtatásából lassankint kinzó önvád és magával
szemben szomorú szemrehányás fakadt ki.

--És én ezt az asszonyt már csaknem elfelejtettem. Egyszer csak
otthagytam magam mögött, mint egy forrást, amelybõl az élet
vízét ittam ... amelybõl erõt, ifjúságot, szépséget, ambiciót,
mûvészetet, bátorságot, egészséget ittam a nagy gyalogútra ...
Otthagytam, hogy mások merítsék meg benne piszkos tenyerüket,
hogy mások apasszák drága, tiszta üde cseppjeit, hogy
rátapossanak és besározzák és felzavarják és tönkretegyék és
pocsolyává iszaposítsák szivárványosan habzó kristályos folyását.

Dömötör szemébõl kicsordult a könny. Dömötör gyermekesen tiszta
és mély fájdalmat és lelkiismereti furdalást érzett.

Elhatározta, hogy felkeresi Nórát és uj életet kezd vele.




VII.


A Dömötör-villa, amelynek homlokzatáról a Sors bona, nihil aliud
jelmondata hirdette a derûs és nyugodt életbölcseség szelid
fatalizmusát, az emlékezetes botrány után hamarosan
elnéptelenedett. Már nem álltak meg kapuja elõtt az elegáns
hölgyek autói, a libériás cselédség elszéledt, zongoraszó többé
nem szûrõdött ki a háromives ablakok tábláin. Csak a mûterembe
nyíló hatalmas üvegtornácon keresztül lehetett látni, hogy egy
fehérköpenyes Titán kalapáccsal, vésõvel és egyéb
acélszerszámokkal ostromol márványkolosszusokat és kõbálványokat.
De a munka magán hordozta a harag és a bánat sötét unalmát. A
szobrász barátjai elszéledtek, a szomszédok összesúgtak,
nevetgéltek, vagy a szent megbotránkozás álarcát vették föl, ha
elhaladtak a ház elõtt. Csak egy vékony, magas,
kinos-elegánciáju, sáppadt férfi látogatta gyakran a magányosan
verejtékezõ mûvészt: Balthazár György rendõrkapitány, az amatõr,
a dilettáns mûgyûjtõ, a mûvészettörténet és a psichoanalyzis
lelkes rajongója. A derék férfiú csakugyan nem mutatkozott az
elõítéletek és a társadalmi konvenciók rabszolgájának, õ nem
vetette meg a mûvészt, sõt barátsággal tapadt hozzá a balsors
mostoha napjaiban. Megfelezte vele a bánatot, --mint
mondta,--ámbár korábban nem volt része vele a békesség
édességeiben és a dicsõség mámorában. És megfelezte Dömötör
erszényét is, ámbár nem szivesen, --mint állította--mert az
anyagiak mindig veszedelemmel fenyegetik az ideális barátság
tartósságát. Szerencsére Dömötörnek nem volt szokása az anyagiak
iránt érdeklõdni--egyszerû és rajongó lelke hálás volt azért,
hogy akadt egy emberi lélek, aki nem szégyenli a vele való
összeköttetést.

Balthazár az esti teázgatások alkalmával gyakran kérdezõsködött a
fekete misék, a földalatti orgiák és az ópiumbarlangok
mibenlétérõl; sajnos, eziránt Dömötör a legtávolabbi
útbaigazítással sem szolgálhatott. Ellenben elpanaszolta neki,
hogy egykori szerelmét, Nórát, a szobrászleányt sehol sem tudja
feltalálni, s ebben segítségét kérte hûséges barátjának.

--Neve?

--Balogh Nóra.

--Kora?

--Negyven éves lehet, úgy körülbelül ...

--Mikor láttad utoljára?

--Látni nem láttam, csak hallottam, hogy férjhez ment, egy
leánykája született ... A férjét ... hogy is hívják csak a
férjét?

--Igen, ez a fontos.

--Valter ... Waldeck ... hopp, megvan, Waldeck Rudolf
vadászõrnagy Ausztriában.

--Pompás ... készen vagyunk--lelkendezett Balthazár.--Egy katonai
schematizmus.. és megvan az egész ...

--A férje meghalt ... ezt is hallottam,--nyögte ki lemondóan a
szobrász.

--Annál jobb,--lelkendezett Balthazár--akkor a
hadügyminisztériumban megnézzük a nyugdijasok listáját. Meghalt a
férje ... pompás ... ez az Isten rendelése ...

És két hét múlva diadalmasan jelentette Balthazár:

--Özvegy Waldeck Rudolfné született Balogh Nóra úrhölgy
tizenhétéves leányával együtt Bécsben él, iparmûvészeti iskolájuk
van a Leopoldstrasse 17. szám alatt III. emelet 8. ajtó. A leányt
Ágnesnek hívják s az idei freudenaui szépségversenyen elsõ dijat
nyert 4685 szótöbbséggel. Feketeszemû, magas, karcsú, feltûnõ
szép lábú kis õzike. Nyomasztó anyagi viszonyok között élnek,
mert anya és leánya az egyszerû barna kenyér tiszta és
természetes ízét többre becsülik a homályos úton szerzett ananász
és õszibarack-bowlé buja zamatánál.

Dömötör hálát adott az Istennek és örvendezõ lélekkel csomagolt,
hogy Bécsben fölkeresse, magáévá tegye és elhozza ide, a
zuglói-uti palotába régi szerelmét és ifjúkorának boldogságát
visszaállítsa öreg napjaira.

És útközben ekképen elmélkedett:

--Hiába, a természet, a származás és a családi nevelés, a
vérmérséklet és a lélek csiszolatlan egyszerûsége ellen nem
szabad erõszakot elkövetni. Itt van az én esetem. Szédületes
lendülettel haladtam fölfelé a dicsõség és fényûzés, a vagyon és
elõkelõség kapaszkodóján. Bárónõ feleség, libériás cselédség,
arisztokrata baráti kör ... mint egy operai rendezõ csapongó
képzelete ... minden õsi ösztönöm és hivatottságom ellenére
erõszakosan kiforgatott egyszerû és paraszti egyéniségembõl. Mi
lett a vége? Gúny, szégyen, megaláztatás. Ha megmaradtam volna
homályos és hûvös zárkózottságom, munkával és küzdelemmel
megédesített szegénységem, bohémes szerelmeskedéseim és polgári
örömeim apró hotelszobájában, vagy egy külvárosi atelier fehérre
festett csupasz négy fala között ... nem jutottam volna sem a
kétes és hiú pompa fellegvárába, sem a fullasztó és gyalázatos
bukás örvényébe. Milyen gyönyörû lett volna kis vidéki templomok
márványmadonnáit faragcsálni, gipszöntvények modelljeit gyártani,
síremlékek terveit rajzolgatni, este jó pohár bor mellett
pipázgatni, jókedvû és természetes cimborák közt muzsikálni és
Nóra pompás derekát átölelve, szép csendesen pihenésre ballagni,
nap-nap után valahol egy kis falu határában, közel Budapesthez,
mindjárt az út szélén épített földszintes villában, ahol
petroleumlámpa enyhe fénye mellett apa és anya, nagyocska leány,
egy rövidnadrágos fiúgyerek--teringettét! hadd jöjjenek a
gyerekek, mint az orgonasípok,--négy öt maszatos kis szobrászinas
üldögél, az egyiket nagyapámról Andrásnak, a másodikat apámról
Pálnak, a harmadikat magamról Jánosnak, s leányt édesanyámról
Klementinának, a legkisebbet, gyönyörû, feketeszemû, izmos,
fürge, pajkos csavargó kis libuskát pedig õróla: Nórának
keresztelte volna a falu plébánosa ...

És a vasúti kocsi puha párnáján a boldogságtól elérzékenyedve,
majdnem sírva fakadt Dömötör és oly izgatottan s oly sûrûn
nyaldosta, kemény, kicserepesedett vastag ajakát, mint még soha
életében ...

És két hét múlva Nóra és leánykája, Ágnes már átvették a
Zuglói-úti villa háztartását. A szobrász nem tagadta, hogy ezt a
boldogságot barátjának, Balthazár rendõrkapitánynak köszönheti, s
hálája jeléül neki ajándékozta egyik legszebb alkotását, Lédának
és négy gyermekének, Castornak, Polluxnak, Helénának és
Klytaimnestrának bronzba öntött csoportozatát.

Ettõl fogva újra hangos és derûs volt a mûvész házatája. Nem
csoda. Nóra és leánya ragyogóan érdekes és vidám teremtések
voltak. János az elsõ pillanatban, ahogy Bécsben megpillantotta
õket, majdnem felkiáltott annak a hasonlatosságnak a láttára,
amelyet a fiatal Ágnes és a húsz esztendõ elõtt elvesztett Nóra
arca, termete, hangja, járása és szempillantása mutatott.

--A természet csodálatos játéka ez--tûnõdött a szobrász
meghatottan.--Az Ég határtalan kegyelme, hogy öregségemre
visszaadta nekem egészségben és fiatalságban elhagyott múzsámat.
Megismételte, megkettõzte az életemet. Húsz esztendõ nyomtalanul
tûnt el a hátam mögött s most újra kezdõdik minden szépség és
boldogság, mintha a húsz esztendõt csak átálmodtam volna. Én is
fiatal vagyok és újra kezdem az életemet.

És nyomban halálos szerelmet érzett Nóra leánya iránt.

--Ámde mi lesz Nórával?--kérdezte ijedten önmagától.--Nóra érett
asszonyi pompájában, kissé bágyadt és kiélt szépségben állott
elõtte, mint egy fejedelmi tearózsa. Sokban emlékeztette õt Van
Roosen bárónõre, csakhogy Nóra fekete hajú és sugárzóan életerõs,
dús, energikus, kacér és vidám. Csak Dömötör szemérmességén múlt,
hogy nyomban nem folytatták ott, ahol--ezelõtt húsz esztendeje,
Hellmer tanár atelierjében, a modellek és növendékek
társaságában--abbanhagyták. A mûvész egyelõre nem élt régi
jogaival. Egyrészt mert szerelmes volt a kis leányba, másrészt,
mert házasságról, családról, gyermekekrõl és keresztelõrõl
álmodozott, végül, mert becsületérzése, jámborsága és kötelessége
azt sugallta, hogy Nórát kell a menyasszonyának tekintenie s rá
kell biznia a továbbiakat.

Annyi bizonyos, hogy Nóra és leánya átvették a palotát,
berendezkedtek és megosztoztak az uralkodáson. Külön
lakosztályaikban meglepõ izléssel, hozzáértéssel és
otthonossággal elhelyezkedtek, nyomban barátokat, rajongókat, és
ingyenélõ tányérnyalókat gyûjtöttek maguk köré és egykettõre
kialakult a két imádandó és érdekes hölgy udvara, amelynek
majordomusa, kancellárja, mindenható kegyence és minisztere
Balthazár lett, a rendõrkapitány. Az új társaságban alig volt
egyetlen ember, aki Van Roosen bárónõ uralkodása alatt is
bejáratos lett volna a villába. A bárónõ ugyanis a férfiak közül
a fiatalságot, a nõk körébõl a meglett, vagy legalább is érett
korban levõket invitálta. Most pontosan ellenkezõ tendencia
mutatkozott. A férfiak nagyrészt tul voltak az ötvenen és a nõk a
húszas évek virágzó ifjúságát képviselték. A férfiak a
nyugalmazott tábornokok, versenyistállótulajdonosok, gazdag
bankárok, lecsúszott arisztokraták, tõzsdeügynökök, adósságba
merült elõkelõ államhivatalnokok körébõl kerültek ki, a nõket a
szinházak, dalcsarnokok, mulatók tájáról, az irodalom és mûvészet
terméketlen hisztérikái közül, brilliánsoktól csillogó állástalan
tanítónõk s mûvésznövendékek pompás bundákba burkolt, szelíd és
engedékeny nyájából terelte össze a fáradhatatlan és
szolgálatrakész Balthazár.

--Annyi bizonyos, hogy a város legszebb hölgyei és leggálánsabb
gavallérjai szerencséjüknek tarthatják, ha küszöbödet
átléphetik--hizelgett édeskés finomsággal Dömötörnek.--A
cinquecento szalonjainak képe elevenedik meg itt, a te
mûvészettõl és szépségtõl átlengett palazzodban.

És példákat sorolt fel a renaissance történetébõl. Sok
hasonlóságot talált a Dömötör-villa társasága és a sienai
Michelangelo elnöklete alatt álló mûvészkompánia között, amely a
római pestis dulása után az örök város népét a maga zseniális
bohóságaival az új élet élvezetére megtanította. Agostino Chigi
bankár sógornõjével, a szép Madonna Porziával állította egy sorba
Nórát, külsõleg pedig madame d'Etamnes-nál, I. Ferenc kedvesénél,
sõt Diane de Poitiersnél is különbnek magasztalta õt, aki
szépségén, okosságán, zsenialitásán kívül még erényességével és
hûségével is felülmúlja halhatatlan elõdeit. Meghatottan és
ellágyultan kívánt szerencsét az új élet örömeihez és
kijelentette, hogy ez Dömötör János életében van olyan nagyszerû
epocha, mint a renaissance az olasz és francia kultúra
történetében.

Mindamellett nagyon tévedne az, aki ebbõl azt következtetné, hogy
a szobrász boldog volt ebben a renaissanceban. A helyzet egy
cseppet sem hasonlított ahhoz a romantikus elképzeléshez, amelybe
õ az új életet beállította. Nyoma sem volt abban sem a hajnalban
kezdõdõ munka áhítatos buzgóságának, a verejtékezõ alkotás
diadalmas fáradságának, az esti pipázgatások, a jólelkû és
egyszerû cimborák közt való muzsikálgatások, kuglipartiek és
erdei kirándulások, vasárnapi sörözések és ezüstös holdvilágnál
végzett halászgatások idilli örömeinek. Az Angelus hangjait
elnyomták a zongorán elõadott modern négerdalok akkordjai,
fülemile és pacsirta helyett kezdõ operaénekesnõk trillái
csattogtak a park villanykörtékkel gyéren világított bokraiban, s
kugliparti helyett nehéz bakkarajátszmákban kellett résztvenni a
megrémült lelkû szobrásznak.

Néha ugyancsak megszeppent, ha átgondolta, hogy mire vezet ez az
élet. De Nóra és Ágnes oly szép volt s a társaság minden tagja
oly fennen magasztalta a két hölgy tökéletes erényeit és vonzó
társadalmi tulajdonságait, hogy nem tudott beleszólni a fiatalság
önfeledt, bájos könnyelmûségeibe.

--Hadd tombolják ki magukat a sanyarú évek egyhangú és unalmas
nélkülözései után--gondolta atyai belátással.--Majd megunják és
rájönnek arra, hogy az igazi boldogság az élet csendes
harmóniájában és az igénytelenség bölcsességében rejlik. Aztán
majd elválik: vagy az anyja, vagy a leánya a feleségem lesz ... s
ez föloldja a most még fülsiketítõ disszonanciákat.

És õ maga lassan-lassan elvonult. A park végén egyszerû, de tágas
üvegateliert állított föl magának s ott hajnaltól estélig gyúrta,
formálta, simította megkezdett kolosszális kompozicióit. És
esténkint, mikor a díszcserjék, rózsafák, délinövények, ritka
piniák, egzotikus virágbokrok alól a hölgyek társaságának ezüstös
kacagása, poharak csengése, a szalon-kapelle buja táncmuzsikája
fölhangzott, szerelmes párok gyakran odalopództak a szobrász
ablakához s a függönyök között lesték a lihegve, dohogva, izzadva
küzködõ mûvészt.

Dömötör haja, bajusza, szemöldöke fehér volt a gipsz, agyag és
márványpor szállongó felhõiben, hatalmas törzse görnyedezett a
kõtömbök, agyagmasszák emelgetésében, felgyûrt karján
kirajzolódtak az erek, ahogy az anyag ellenállásával viaskodott.
Sírt a márvány a fürész fogai alatt, nyögött az agyag a herkulesi
marok szorításában, szikrázott a szilánk a vésõ, a kalapács, a
reszelõ súlyos érintésére, egy nagyszerû, haragos, zord szimfónia
zenéje kisérte a mûvészi erõfeszítés isteni tornáját.

A szerelmesek nevettek és féltek és elfutottak, mert szégyelték
volna magukat, ha a verejtékezõ Cikiops észreveszi
kiváncsiságukat.

Egy ilyen éjszaka után reggel nyolc órakor megjelent a házban egy
ügyvéd, két tanúval, egy rendõraltiszttel és három, egyenként
százezer koronáról kiállított váltót mutatott be Dömötörnek,
amelyre a mûvész neve szemmelláthatólag hamisítva volt.

Nóra volt a hamisító.

Dömötör eladta készen álló szobrait, bronzait, érmeit,
reliefjeit, gipszmodelljeit és kötelezte magát, hogy öt esztendõn
keresztül minden mûvét átadja a hitelezõ bankároknak. És nem is
haragudott.

--Legalább lesz, ami munkára ösztökéljen.

Nóra azonban sírt és vonaglott a lelkiismeretfurdalás és megbánás
tisztító tüzében.

--Ezután más életet élünk--fogadkozott anélkül, hogy Dömötör ezt
megkövetelte volna.--Mindenekelõtt férjhez adjuk a leányomat.

És bemutatta jövendõbeli vejét gróf Enrico Pagginit, olasz
lovastisztet szolgálaton kivüli viszonyban, egy huszonnégy éves,
egérszemû, piros ajkú karcsú gavallért, a ház gyakori vendégét,
aki nem tud Ágnes nélkül élni, de hogy vele élhessen és
elvihesse haza Sienába, õsi kastélyuk, olajfaerdeik és
szõlõlugasaik földi paradicsomába, kétszázezer korona hozományra
van mulhatatlanul szüksége.

Dömötör boldog volt, hogy a legdrámaibb problema: Nórával szemben
való kötelességei és Ágnes iránt kilobbant szerelme ilyen pompás
önkéntelenséggel megoldódott.

--Nem is volt tiszta és erkölcsös gondolat--állapította meg
magában bûnbánóan, hogy vágyaimmal --habár titokban is--e gyenge
és ártatlan leányka után törekedtem. Az Isten újja ez--mondogatta
megbékélten és rezignációval.

És házára kétszázezer koronányi jelzálogkölcsönt vett fel,
hozományul a szerelmeseknek.

--Menjetek békével Sienába és legyetek boldogok.

A mihez extázistól reszketõ hangon kivánt szerencsét Balthazár
is, a ház szolgálatkész és önfeláldozó barátja.




VIII.


Az ember szépen megházasodik, mindegy, ha öreg korában is, csak
az a fontos, hogy magához való nõszemélyt vegyen feleségül.
Mindenki megbánta, aki akár alul, akár felül házasodott a
rangján. Mûvészember, alacsony származású, még ha királyok
barátja is, ne vegyen el fõrangú hölgyet, mert az megcsalja az
inasával; aki pedig modelljét vagy cselédleányát teszi nejévé,
biztos lehet, hogy felesége beleszédül elõkelõ barátja karjaiba.
Nóra már nem éppen fiatal, de szép, temperamentumos és kívánatos;
józan, de tele van az élet vágyával és be tudja ragyogni
kedélyével, szerelmével és okosságával egy mûvészember öregségét.
Ismeri a világot, tud férfiak és asszonyok nyelvén beszélni,
jártas az üzleti élet titkaiban (maga is iparmûvészeti tárgyakkal
kereskedett), szereti a pénzt s otthonos a jólétben; bizonyos,
hogy nagyszerûen fogja adminisztrálni az ura mûvészetét. Hogy
eddig tékozló volt és egyszer megbotlott a törvény
paragrafusaiban: ennek a hirtelen átmenet, a váratlan szerencse
és helyzetének bizonytalansága volt az oka. Most már torkig van
az esze-veszett karnevállal, szinte áhítozik a nagyböjt szigorú
mértékletessége, takarékoskodása, valamint a vagyongyûjtés
hasznos örömei után és szép csendesem készülõdik az öregség
napjaira. Ezentúl tehát Nóra kezeli a vagyon megmaradt roncsait.
Nóra egyezkedik a bankárokkal, akiknek elsõbbségi joguk van
minden új alkotására, törlesztgeti a jelzálogkölcsönt és megveti
alapját az anyagi újjáéledésnek. Õ pedig dolgozik, a mindenségit,
éjjel-nappal dolgozik, mint az igavonó barom, mert labor omnia
vincit és úgy sincs más öröm ebben a cifra rongyos földi életben.
És ha a villát el kellene adni? Ha automobilt és fogatot többé
nem tarthatna? Vigye el az ördög! Hadd jöjjön a dunamenti kis
község, a fehérre festett csupasz atelier, a napsütéses udvar a
vén diófával, csak ott legyen Nóra a ragyogó fekete szemével és
ringó termetével, aztán hadd jöjjenek a gyerekek, András, Pál,
János, Klementina, Nóra, teringettét, úgy sincs semmi öröm más
ezen a kerek világon.

--Nóra--rontott be barátnõjéhez villogó szemekkel, égõ arccal,
extázistól kicserepesedett ajakkal a mûvész,--akar-e a feleségem
lenni, édesem?

Nóra szemérmesen elfordította a fejét, néhányszor halkan
köhintett, azután odaborult a férfi vállaira.

--Meg tud-e nekem bocsájtani?

Dömötör János térdére ültette az asszonyt és emlékeztette õt
Hellmer professzor mûtermére. Majdnem sírtak. Nóra úgy belebújt a
szobrász hatalmas karjaiba, mint Vénus szerelmes galambja a
fészkébe.

--Te vagy a legdrágább, legjobb, legszebb ember ezen a világon.

Kitûzték az esküvõ napját, addig Nóra a villa északi szárnyán Van
Roosen bárónõ üresen hagyott hálószobájában lakott, Dömötör pedig
a kerti mûteremben töltötte éjszakáit.

--Jegyesedhez pedig ne közeledjél az esküvõd napjáig--súgta neki
egy imádságos, elõénekes, szemérmes öreg parasztasszony hangja,
ezerjófüves édesanyja õsi magyar tradiciós szelleme.

János két hét alatt megmintázta a bolyongó Odysseust, amint
hazatér és feleségét Penelopét a kérõk karjaiban találja; a
fáradt hõs megrendülve, némán nézi az orgiát; áll az ajtóban, de
már egyik vállával kifelé fordul; szenvedõ arcának csak a
profilja látszik. A dombormûvet, amely két méter magas és négy
méter hosszú volt, a párisi nemzetközi tárlat számára készítette.
Valahányszor ránézett, mindig Michelangelo és a Kentaurok harca
jutott az eszébe.

--Ezzel kezdem meg az új életet--dörmögte magában, amikor
agyagportól és izzadtságtól összecsapzott kemény haját
borzolgatva, gyulladt szemmel, lihegõ ajakkal ott állott a kész
remekmû elõtt és méregette az alakok arányait, a dõzsölõ csoport
elrendezését s Odysseus arcának fájdalmas eltorzulását.

--Te a magad sorsát mintáztad bele ebbe a
márványrengetegbe--gúnyolódott vele egy kárörvendõ gonosz kis
ördög a szivében.--Erre talán nem is gondoltál, öreg cimbora.

János elnevette magát. Bolond ötlet. Az ember kigondol valamit,
erõs akarata van a megvalósításához és megcsinálja szépen,
lelkesen, gondosan, izzad, tüzel, dolgozik, kimerül, alszik egyet
és megöleli a feleségét: nincs tovább. Ami ezen túl van, az beteg
ember lázas álma, romlott fantáziák káprázata, süketek
hallucinációja, vakok rémlátása, önmagukkal meghasonlott lelkek
délibábja. Az egészséges ember tudja, hogy sors bona nihil aliud
és jót húz a kancsóból a bosszúságok után.

Elõvette fiókjából a borosüveget. Liternyi, nagy öblös poharat
félig töltött vele, megpótolta habzó, szénsavas ásványvízzel és
egy hajtásra kiitta a csípõs, savanykás keveréket. Aztán pipára
gyújtott és elégedetten letelepedett munkája elé egy falócára:

--A fõ az, hogy élünk egészségben, kezünk alatt ég a munka s hogy
a relief, teringettét, csinos egy kompozíció. Tátva marad
Párisban a kritikusok szája. Ez a fõdolog.

Nyolc nappal az esküvõ elõtt Nóra sugárzó arccal jelentette, hogy
megtalálta a módját, mint kell Dömötör zilált anyagi viszonyait
egy fogásra elrendezni.

--Tulajdonképpen Balthazárnak köszönhetjük az ideát,--mondta
szapora bõbeszédüséggel.--Vegyük csak a dolgot úgy, ahogyan van.
Neked, édes szivem, jelentékeny adósságod van, ugy-e?

--Sajnos, jelentékeny. Kétszázezer az Ágnes hozománya,
háromszázezer a három váltó, az összesen félmillió,--számítgatta
Dömötör és egy kissé elvörösödött szégyenletében.

--Százezer korona adósságom van nekem,--tette hozzá hanyagul az
asszony.

--Az hatszázezer.

--Az ékszereim zálogban vannak.

--Az hétszázezer.

--Mondjuk nyolcszázezer, mindennel együtt. Tehát körülbelül egy
milliót jelent az adósság, ha meg akarjuk váltani a bankárok
opcióját és kiegyenlítjük az apró-cseprõ tartozásokat. Már most
ide figyelj. A villa, a berendezés, a mûtárgyak, az ezüst, a
fölösleges díszruhák, kosztümök, régiségek, fegyverek, az autó, a
lovak, mind összevéve megérnek vagy két milliót.

--Két milliót?--kérdezte elszörnyedve Dömötör, aki sohasem
sejtette, hogy ily fejedelmi vagyon felett rendelkezik.

--Ugy-e drága, öreg Herkulesem, nem is tudtad, mi van a te Nórád
gondjai alatt?

Dömötör hálásan csókolta meg a feléje nyújtott puha, fehér,
selyemsima kezet. --Nos?

--Nos, Balthazár hozott egy mûkereskedõt, nagystílû gyûjtõt és
pénzembert, az hajlandó két milliót leolvasni a villa és annak
minden ingósága ellenében. Egy milliót rögtön készpénzben fizet,
a másikkal pedig adósságaidat rendezi, ha te is úgy akarod.

Egy millió készpénz és ráadásul megszabadul a villától, a
bankároktól, az adósságaitól, az autójától, a lovaitól és a
cselédségétõl!... ez több volt, mint amennyit Dömötör János
hirtelen át tudott fogni a fantáziájával. Egy ideig elkábulva
bámult Nóra fekete szemeibe, zavartan és izgalomtól öntudatlanul
nyalogatta az ajakát, aztán kurjantott egyet, majd élesen
csattogva, mint egy mámoros fülemüle, fütyörészni kezdett.

Percek múlva tért csak magához.

--Imádlak Nóra, te gyönyörû, te nagyszerû, te ördöngõs asszony!

És hatalmas karjaiba zárta az õ imádott feleségét.

Két nap múlva megkötötték az adás-vételi szerzõdést, harmadnap
tisztázták a dolgokat, a jelzálogkölcsön, az adósságok és a
bankárok opciója körül, a negyedik nap nagy áldomást ittak a
ragyogó üzlet örömére. Dömötör szabad, boldog, megifjodott, újjá
született ember, istenáldotta ifjú szobrásznövendék, sõt
pirospozsgás, tenyeres-talpas, farkasétvágyú, csavargó
kõfaragólegény módjára fütyörészett a lakomán, amelyen az
ünneplés központjában Nóra mellé Balthazár barátját állította,
minden jónak, szerencsének, boldogságnak értelmi szerzõjét, ezt
az önfeláldozó és lángeszû férfiút ... a teremtésit, nem is tudja
elgondolni, mint róhatna le háláját e példátlan baráti
szolgálatokért.

--Most aztán ki a falura!--vezényelte dörgõ basszusán a szobrász
és két gigászi karjával hol Nórát, hol a rendõrkapitányt
ölelgette.--Ki a falura, a folyó partjára ... vésõvel,
kalapáccsal, mintázófával, horgászó bottal, pipával és
harmonikával ... hála Isten, vége e nagyúri komédiának, ezentúl
nem fogunk színházat játszani léhûtõ barátaink mulattatására.
Nóra, Nóra, én édes, gyönyörû kis társam az életben, megint két
siheder, ugrifüles, csacska szobrásznövendék leszünk,
összeházasodva, férj és feleség s aztán hadd jöjjenek ...
teringettét, mához egy évre lesz az András keresztelõje.

Igy lelkendezett a mûvész és leborult a sors ajándéka, Nóra
szerelme és a magához való idillikus, földhöztapadt,
piros-pozsgás élet feltámadása elõtt.

Ez volt a negyedik nap.

Ötödik nap Nóra és Balthazár a millióval együtt eltûntek a
fõvárosból, búcsúlevelet hagyván hátra, melyben megírják, hogy
nem tudnak egymás nélkül élni, bocsásson meg nekik, hálátlan,
gonosz, önzõ, de a szerelemben megtisztulást keresõ két tékozló
gyermekének, áldja meg õt az Isten a jóságáért, õk elvitorláznak
Amerikába.

--,,Fenkölt lelked meg fogja érteni--irja Balthazár külön utóirat
formájában--hogy nekünk nagyobb szükségünk van e néhány rongyos
koronára, mint neked, aki a mûvészi lángelme kifogyhatatlan
kamrájában oly mélyen és gyakran nyúlsz bele, amint csak királyi
kedvednek jól esik. Mi, akikben sem a teremtõ erõnek, sem a
kincskeresés mûvészetének szikrája sem lappang, a te
irgalmasságodhoz folyamodtunk s figyelmedbe ajánljuk Ruskin
következõ szavait: Legyetek irgalmasok, hogy irgalmasságot
találjatok. Te a nagy Ruskin útmutatása szerint összegyüjtötted a
hasznos és csinos javak tekintélyes mennyiségét s nem bánod, ha
abból másoknak is jut, még ha azok érdemtelenek is és zálogházba
vinnék, vagy elkártyáznák kincseidet. Ami pedig elhatározásunkat
illeti, engedd meg, hogy azt kettõs alapon indokolhassam. Az
egyik a pszichózis körébe tartozik: Nóra és én megtaláltuk
egymást, mint ahogy egymásra bukkannak Hermes és Afrodité. Mi
vagyunk az a két félember, akik--Aristophanes szerint--az irigy
istenek beavatkozása elõtt nemcsak lelkileg, de testileg is egyek
voltunk s azóta a századok sorozatán a reinkarnációk
átváltozásain keresztül folyton-folyvást egymást hajszoljuk
õrjöngõ epekedéssel. Most végre egymásra találtunk. Szabad-e ily
természeti parancsnak ellenszegülni? Nevezd a mi leküzdhetetlen
szenvedélyünket sexuális neuraszteniának, a determinizmus egy
patológiai megnyilvánulásának: mindegy. Mi nem merünk a felénk
zuhanó Ananké tragikus erejével szembeszállani. Nem akarunk
neked, a te fennenjáró lelkednek, szemtõl-szembe szenvedéseket
okozni. Bizonyára összehasonlíthatatlanul kisebb a bûnünk így, ha
a távolban vétkezünk a te gyengéd illúzióktól mámoros házassági
szándékaid ellen. A másik ok, amely szökésre kényszerített:
felebbvalóim rideg és korlátolt bürokratikus eszejárása, a lelki
élet labirintusában való járatlansága, vaksága és kegyetlensége.
Hiánya ama képességeknek, hogy a belátásos elmélet segítségével
mérlegelnék az egyéni erkölcs titkos mélységeit és szolidaritást
tudnának fentartani a kiválasztottak megitélésében.
Sikkasztásnak, hivatalos hatalommal való visszaélésnek,
okirathamisításnak minõsítenek oly cselekedeteket, amelyek felett
a XVI. század pápai, hercegi és köztársasági törvényszékei
mosolyogva szemethunytak a társadalmi osztályok szolidaritása és
az etikai individualizmus belátása alapján. Gondold meg barátom,
ha annakidején Vékony György és nejével kapcsolatban te is efajta
kegyetlen tökfilkók kezébe kerülsz és nem vezet a sors az én
megértõ lelkemhez ..."

--Alávaló szemét nép!--mordult fel a szobrász és ha e pillanatban
kezeügyébe kerül, pipaszárával bizonyára végighúz Hermes és
Aphrodite hátán.

Késõbb azonban legyintett a kezével és így szólt a tükörbõl
visszasugárzó keserû, sápadt, eltorzult képmásához:

--Dehát tulajdonképen mi történt veled, öreg cimbora? Semmi. Itt
állasz asszony, palota, millió és jóbarát nélkül. Hát nem így
kezdted az életedet? Vesztettél valamit? Semmit. A fõ, hogy élsz,
egészséges vagy és derekasan tudod forgatni a vésõt. Semmi
fontosat nem vesztettél, ha megmaradtál önmagad számára.

Aztán fogta vésõjét, kalapácsát, sötét felleghajtóját,
mintázófáját, görcsös botját s bolyhos szõrû olasz kalapját és
kiballagott a palotájából anélkül, hogy egyetlen egyszer is
visszapillantott volna az országútról.

--Még szerencse is van a veszteségben--gondolta útközben
megbékélve.--Megszabadultam a bankároktól. Most már csak akkor és
azt dolgozom, amikor abban jókedvem telik. Odysseus, a vén, hiu,
fecsegõ, hetyke csavargó sokkal veszettebbül járt, pedig milyen
ravasz fickó volt az istenadta.

Azután sebesen szedte lábait, hogy még otthon találja Piacella
bácsit, a sírkõgyárost. A Köztemetõ-út elején mégegyszer
eszébejutott a két méter magas és négy méter hosszú dombormû.

--Pénelope! Teringettét, nem szabad a Penelopékra építeni. Ezeket
a feketeszemû és hajlóstörzsü kis bestiákat a legenyhébb szellõ
is megingatja. Csakugyan nem valók egyébre, mint hogy modellt
álljanak szép, állati testük meztelenségével.




IX.


--Piacella Virgil, öreg cimbora, önhöz jöttem elõször, hogy
elpanaszoljam sorsom szomorú fordulását. Két ilyen kipróbált
barátja az olasz márványoknak és a bronzoknak, a gránit és
homokkõoszlopoknak, bizonyára legelébb megértik egymást jó és
balsorsban egyaránt.

Így állított be Dömötör a sírkõgyáros irodájába, amely a
Köztemetõ-úton egy kõkockákkal, búsuló szentekkel, feszületekkel,
gyászoló angyalkákkal telerakott udvar végén várta a rendelõket.
Az udvar csendes volt és néptelen. A munkaidõnek vége volt már s
a félig elkészült embertörzsek úgy sorakoztak ott egymás mellett,
mint amputált és bepólyált hadirokkantak a kihallgatáson. A
szanaszét heverõ keresztek egy feldúlt temetõ benyomásával
borzongatták meg a látogatók hátgerincét. Az ember félt, hogy
alattuk egyszer csak holttesteket és szertehullott embercsontokat
pillant meg, ha nagyon széttekintget.

Benn az irodában Piacella Virgil éppen napi bevételeit számolta.
Az ablakon vörös drótkalitkában kanári madár búcsúzott éles
hangon a hunyó napsugártól. A díványon két óriás angoramacska
dorombolt. A szögletben kutya nyöszörgött és két-hármat
belevakkantott a mûvész szavaiba. Piacella Virgil és állatjai nem
szerették a klasszicizáló mûvészeket.

A szoba sarkában állott az iróasztal s fölötte két fehér lap
hivta fel magára a figyelmet. Az egyiken vastag, fekete betûkkel
ez volt olvasható: ,,A t. megrendelõ mûvész urak a munka árát
elõre tartoznak lefizetni." A másik lapon ez volt: ,,A tulajdonos
Piacella Virgil akadémiai szobrász úrnak szólítandó a mûvész urak
által is, akiknek csak délután négy és öt óra között áll
szolgálatára."

Mindakét felírás az adósságcsináló és emellett bizalmaskodó,
hetyke bohémeknek szólt, akik a tisztes sírkõgyárost gyakorta
csak öregemnek, vén uzsorásnak, vagy Piacella apónak címezgették.

Dömötör most észre sem vette ezeket a rideg és kertelés nélkül
õszinte figyelmeztetéseket. Az volt a szándéka, hogy néhány ezer
korona kölcsönt kér gazdag barátjától.

--Mûtermet és márványt akarok szerezni, hogy újra kezdjem az
életemet.

A sírkõgyáros agyában ravasz ötlet cikkázott fel, mint éjjeli
csendben vizek felett, a távoli felhõszakadás elõfutárja. Nyomban
elhatározta, hogy kölcsönt nem ad a mûvésznek, ellenben örök
idõkre leköti, bérbeveszi, megkaparintja magának és monopolizálni
fogja. Már látta a szobrászt, mint egy munkagépet, amely ontani
fogja az aranyakat.

--Pénz kellene önnek, igen tisztelt barátom?--kérdezte fájdalmas
vonaglással, mint aki egy nagy szerencsétlenség elõérzetében
vergõdik; mint aki látja, hogy az emberek vakon rohannak önnön
vesztükbe, mert nem ismerik sem a maguk, sem a megkivánt dolgok
veszedelmes természetét.--És mit csinálna a pénzzel, ha szabad
érdeklõdnöm?

--Mûtermet bérelek, márványt vásárolok ... mintázóállványom,
ágyam, szekrényem, mosdótálam sincs, mindent odahagytam a
zuglói-uti villában.

--Hm, hm--dörmögött a gyáros,--mindent odahagyott. Ez az, amirõl
beszélni akarok. Ugy-e, Önnek pénze, mûkincse, lova, kocsija és
autója is volt, nemcsak ágya és mosdószekrénye?

--Volt--nyögte keservesen a szobrász.

--Nahát.

A kutya nagy lustálkodva feltápászkodott s a szomszéd szoba felé
vánszorgott, ahonnan lépések zaját hallotta.

--A fiam, Garibaldi--magyarázta kutyájának a gyáros.--Itthon van
a fiam, az anyjával beszélget.

A kutya helybenhagyólag csóválta a farkát, szánakozva belenézett
gazdája szemébe és visszabújt a szoba sarkába. Piacella újra a
szobrász felé fordult.

--Nemde, önnek milliói voltak?

--Voltak.

--Nahát.

Csend. A kanári megunta a fütyörészést és behúzta a fejét
tollaiba.

--És most nincsenek. Miért? Mert nem való az ön kezébe pénz.

--Igaza van, Piacella.

--Egy krajcár sem való az ön kezébe, Mester. Pedig kár önért.

--Hát mit kellene tenni?--kérdezte a mûvész gyanakodva.

--Még nem tudom. Az egyszer bizonyos, hogy önnek dolgoznia kell.
Labor omnia vincit. Persze nem a saját szakállára. Ezzel már
megjárta a Mester. Ön egy zseniális, de élhetetlen ember, aki nem
tud bánni a pénzzel. Ha magára hagyjuk, egész életén át
nyomorogni fog. Pedig kár volna a Mesterért.

Dömötörnek eszébe jutottak a bankárai, akik egyszer már
bérbevették a tehetségét. Halálos vétek volt a szerzõdést
megváltani. De ha Piacella hajlandó volna ugyanazt megcsinálni
...

És elõadta, hátha ebben a formában tudna a derék olasz segíteni.

--Nehéz dolog, nehéz dolog--mormogott a gyáros.--Itt nem baráti
szívességrõl, itt mûvészetrõl van szó elsõsorban. És mûvészi
dolgokban nem megyünk személyes szimpátiák után.

Közben pedig azon tépelõdött, hogy mint tudná az ügyet minél
olcsóbban nyélbeütni. Megvallotta tehát, hogy neki, egyszerû
kõfaragónak, a mûvészekrõl és mûvészetrõl alkotott fogalmai nem
éppen eredetiek. Õ már csak a számvetéshez ért, a goromba élet
kiölte belõle az intuiciót s amily otthon van egy kereskedelmi
mérleg elkészítésében, annyira hiányzik a kritikája az igazi
mûvészet értékének megítélésében.

--Azt nálam senki jobban nem tudja kikalkulálni, hogy mennyibe
kerül a carrarai márvány köbmétere, mi a költség munkadíjra,
szállításra, rezsire, adminisztrációra, hirdetésre, mennyi
vállalkozói nyereséget kell hozzácsapni mindezekhez, hogy abban a
belefektetett tõke amortizációja is bennfoglaltassék. De hogy mit
ér nekem ennek vagy annak a mûvésznek, divathoz, szeszélyhez, a
mûizlés csapongásához, a piac felvevõképességéhez, a mûpártolás
tendenciájához, az állam és a társadalom hangulatához kötött
produktív képessége,--ennek a megitélésébõl, sajnos, már
kivénültem s e téren moccanni sem tudok mûvészeti tanácsadómnak,
fiamnak, Garibaldinak megkérdezése nélkül.

Ami igaz, az igaz, Piacella Virgil az õ tömör formában
megszövegezett kritikai nézeteit fiától, Piacella Garibalditól
szokta kölcsönözni, ettõl a pápaszemes, hórihorgas, kopaszodó
koponyájú, selymesszakállú, sárgabõrû esztétától, aki évek óta
azon fáradozik, hogy megreformálja a mûvészeteket, vagy legalább
is új iskolát teremtsen, mint Ruskin vagy Tolstoj. Az ifjú
Garibaldi egyike volt a legnagyobb mûvészeknek; de nem a kezével,
nem is a hüvelykujjával dolgozott, mint Dömötör, s nem is
árasztotta el a tárlatokat bevégzett szobrászalkotásokkal, csak
röpiratokkal és esztétikai fejtegetésekkel, amelyek a szellem
mélysége, a kedély transcendentális finomsága és a fantázia
mérhetetlen dimenziói révén az összes szobrászoknak
fölébehelyezték õt. Fõmûvét, amely ,,Aestopsichofizikai kisérletek
a képzetek és jelenségek összefüggésében" címet viselte,
bizonyára a század legjelentõsebb kisérletei közé sorozzák
mindazok, akik érdemesnek tartják elolvasni, De, sajnos, senkisem
tartotta érdemesnek.

A sirkõgyáros tehát behívatta magához Garibaldit és tanácsát
kérte ki, vájjon egy netalán megkötendõ szerzõdés célravezetõ
volna-e abban az irányban, hogy azáltal Dömötör János és Piacella
Virgil egyaránt megtalálják számadásukat.

--Nem,--adta meg a választ Garibaldi.

--És miért nem?--kérdezte atyja, a sirkõgyáros.

--Azért!--felelte Garibaldi mogorván és távozni készült.

--Látja,--sóhajtott az öreg kõfaragó bánatosan, --így vélekednek
önrõl a modern mûvészek általában.

--Nem értek a szobrászathoz?--kérdezte ijedten Dömötör és
megragadta az ifjú esztéta kabátját.

--Nem mondtam,--védekezett amaz.--Ért ön biz a mintázáshoz.
Csakhogy Európában legalább ötvenezer szobrász csinálja ugyanazt,
amit ön, s ha, tegyük fel, valamennyi a Leonardo da Vinci
ügyességével formázza is az aktjait, nem gondolja ön, hogy ebbõl
immár untig eleget termel Európa? Szükség van arra, hogy e hamis
és banális, erkölcstelen és haszontalan meztelenségkultusz
fokozásához az édesapám tõkéje, vállalkozási kedve és munkája is
hozzájáruljon? Nem, kedves mester, nekem egész más fogalmaim
vannak a mûvészetek hivatásáról.

Dömötör mennydörgõ hangon közbekiáltott:

--Én azt hiszem, hogy a mûvészet legfõbb célja jól ábrázolni egy
mezítelen embert.

Az ifjú Garibaldi mosolygott.

--Talán az ember ideáját akarja ön mondani? Az erkölcsi embert, a
lelket, a karaktert, az isteni szellem hordozóját.

--Nem. Engem az idegekkel és izmokkal felruházott csontozat
érdekel. Itt a váll-lapocka és a kulcscsont, ott a vállcsont és a
csipõ, fentebb a gerinc-oszlop s a koponya, mindegyik a maga
izületeivel, domborodásával és mélyedésével,--magyarázta
felbõszülve a mûvész és megragadta a fiatal esztéta gallérját,
maga elé állította, megpörgette, kiegyenesítette és sovány testén
rendre kimutatta, megtapogatta, kirajzolta hatalmas bütykös
ujjával az emlitett domborodásokat és mélyedéseket.

Garibaldi fájdalmasan felordított, de az ügyet sem vetett a
vonagló emberkére.

--Ha önnek, fiatal barátom, volna egyáltalán teste, ha bõ és puha
kabátja alatt fel lehetne lelni a hus szövedékét, az
izomrostozatot és csontrendszert, akkor megmutatnám önnek, mily
nagyszerû gépezete az a fizikai erõfeszítésnek, a mozdulatoknak,
amelyek alatt az izomcsomók és idegdudorodások a legnagyszerûbb
játékot mutatják. És akkor elhinné nekem, hogy az ábrázolásnak
legfontosabb pontja, hogy jól tudjunk megrajzolni egy meztelen
férfit vagy meztelen nõt. Mit tudja ön, mily gyönyörû vonalakat
írnak le a váll-lapockák és mily megragadó látvány az az öt
álborda, amelyek emelkedéseket és domborulatokat formálnak a
köldök körül, mialatt a test elõre vagy hátra hajlik ... mit
tudja ön ezt uram?

Hogy lélekzetet vegyen és megtörölgesse izzadt homlokát, egy
pillanatra szünetet tartott a megharagított mûvész. E pillanat
alatt már meg is bánta heveskedését.

--Bocsásson meg uram, ha megsértettem.

Garibaldi megvetõleg mosolygott és legyintett a kezével.

--Értem önt, értem. Nem haragszom. Engem a teória terén nem lehet
megsérteni. Csak sajnálni tudom önt, hogy a mûvészetben nem
érdekli egyéb, mint az anatómia és az epidermis szövettana. Engem
pedig érdekelnek a lélek tragédiái, az eszmei élet miszticizmusa,
azok a dolgok, amelyekrõl Hamlet elõadást tartott Horationak: a
lélek redõi, a szenvedélyek titkai, az emberi dolgok végcéljai, a
lét vagy nemlét érvei s utálattal fordulok el a kezdetleges
mûvészet imitativ ügyeskedéseitõl, amely alatt egy rothadt
érzékiség gyáva obscenitása, egy mûvészi affektáció alá rejtett,
közönséges élvhajhászat búvik meg.

És zsebébõl kihúzta uj könyvét, amely a szobrászat bölcseletét
tárgyalta.

--A szobrászat lényegét elõször tudományosan kell megértenünk,
mielõtt hozzáfognánk a manuális megoldásokhoz. Ehhez pedig csak
az optika, a pszichológia, a térmértan, a trigonometria és a
bölcsészet utján lehet felkapaszkodni. A mintázásban elsõsorban a
mozgásképzeteket kell ábrázolni, s csak azután derül ki, hogy
azok hogyan hatnak, mint látóbenyomás. A látóbenyomás azután csak
a kritikus szerepét tölti be, befolyását már nem érvényesíti a
képzetben. De ha jelen van valami ábrázolt, akkor az, mint
realitás, ellensége lesz a képzetnek s ha változtatnom kell ezt a
realitást avégbõl, hogy világos látóbenyomássá alakíthassam, ugy
nehezebb a dolog, mint egy érett képzetet ábrázolni.

Dömötör szája félrehúzódott és automatikusan ismételte az
eldördült szavakat, amelyek úgy halántékon vágták õt, mint Dávid
parittya-kövei Góliátot.

Dávid azonban, miután kijelentette, hogy õ Dömötör munkáit csak
abban az esetben tekinthetné mûvészi produktumoknak, ha azok a
látóképzetbõl kiindulva vezetnének a mozgás-képzetekhez,
befejezésül még ezeket vágta Góliát szemébe:

--A mûvészet elõtt, amelynek segítségével az emberiség lelkét
forradalmasítani kívánom, a tudomány segítségével és a vallás
kalauzolása mellett annak a célnak kell lebegnie, hogy a
társadalmi egyesülés valamennyi ember szabad és jókedvû
beleegyezésébõl keletkezzék. Az emberek boldogsága az emberek
összeolvadásából áll s ezt nem a rendõrségnek s a
törvényszékeknek, hanem a mûvészeteknek kell megteremteniük.
Errõl van szó uram s vallja be, ily értelemben az ön erotikus és
nyugtalan nimfái, részeg, duhaj és izmos szatírjai, házasságtörõ
Helénái és szoknyavadász Odysseusai nem jöhetnek számításba. Az
ön mûvészete már befejezte létjogosultságát a renaissance nagy
architektonikus és imitativ ügyeskedéseivel. Ezzel végeztünk.

Dömötör és Piacella Virgil, az öreg szobrász és a vén
sirkõgyáros, szomorúan egymásra pillantgattak, mintha bocsánatot
akartak volna kérni egymástól, hogy az üzlet megkötése elé ily
megcáfolhatatlan dokumentumok tornyosultak. A fiatal mûkritikus
azonban, mielõtt otthagyta volna a két szomorú cimborát, az
ajtóból visszanézett és hanyag kézlegyintéssel odaszólt az
apjának:

--Azonban öreg tõkepénzes, ha üzletet akarsz csinálni és nem
mûvészetet, akkor azt mondom, állítsd be aranycsináló mûhelyedbe
Dömötör úr kézügyességét és erotikus képzeletét. Üzletnek, a
tömegek izlésére, özvegyek, árvák, gyászoló közönség,
dísz-sírhelyet adó törvényhatóság, hálás utókor, nemzet és
Akadémia esztétikai mûveltségére való tekintettel ... nos,
üzletnek megjárja. Ha Dömötör úr nálunk akar dolgozni, én üzleti
szempontból nem ellenzem.

--Majd adok én nektek üzleti szempontokat!--süvített közbe egy
túlvilági hang, amely a fúriák, az Erynnisek, a hadakozó amazonok
sikoltásaihoz hasonlított. Azután pedig beperdült a szobába
Borbála asszony, az öreg sirkõgyáros felesége, akit Piacella
Virgil ezelõtt harmincöt esztendõvel egy nápolyi osteriából
ragadott ki ama néhány tallér váltságdíj ellenében, amellyel a
csinos pincérleányok tartozni szoktak úrnõjüknek.

Borbála asszony csak azt hallotta, hogy férje alkalmazni akarja
Dömötör szobrászt a mûhelyében.

--Esküszöm a Madonna egyszülött fiára, Krisztus testére és szent
Borbálára,--kiáltotta fölháborodástól és félelemtõl eltorzult
arccal--kést szúrok a szívembe, ha ez a gyermekgyilkos, fajtalan
és erõszakos lator ide beteszi a lábát. Egy percig sem volnék
biztonságban sem én, sem a szolgálóim, sem a szomszédok hajadon
leányai. Verje meg az Isten, aki bebocsájt a házába ilyen
szennyeslelkü, vén kecskebakot!

És fölkapott egy széket, izmos karjával megforgatta a feje fölött
és Dömötör alig hogy ki tudott illanni az elõszoba keskeny
ajtaján. Kifutott az utcára és tenyerével betapasztotta füleit,
hogy ne hallja a szemérmében fölháborodott asszony rettenetes
átkait.




X.


Bármilyen sötétnek látszott is a helyzet, a szobrász szívében nem
tudott gyökeret verni a bánat. Úgy látszik, e kis fekete virág
számára nem volt abban elég porhanyós a talaj. A könnyek hamar
elpárologtak róla, mert hegyi levegõ, erdei szellõ, rétek,
kaszálók, szõlõhegyek és gyümölcsösök egészséges kipárolgása már
õseinek keményre és ruganyosra edzették a lelkét. Dömötör nem
volt dekadens, a szenvedélyek viharaiban nem rongyolódott le az
idegzete, a teremtésit, hírét sem ismerte a sexuális
neuraszténiának és sejtelemmel sem bírt a Freud-féle traumák
romboló hatásáról.

--Szerencsétlen öreg fickó--mosolygott benne a más kárán
örvendezõ lélek,--mint érdemelte ki a sorstól ezt a pirosra
mázolt termetes koporsót, a Walpurgis éjszakának ezt a vöröshaju
boszorkánykirálynõjét? Lám, nekem sohasem volt dolgom ilyen
szörnyeteggel; maga a nagy Pán is ijedten menekülne az õ
Meduza-szemének szikrázása elõl. Ha erre gondolok, igazán nincs
mit sopánkodnom a sorsomon: Van Roesen bárónõ enyhe egyptomi
nostalgiáival, apró Astarte és Mylitta-szobrocskáival, Nóra a
maga vidám és duhaj temperamentumával: önfeláldozó bajadérok
voltak ehhez a fogatlan furiához képest. Nekem, mindent
összevéve, szerencsém volt a szerelemben s ezt kevés ember
mondhatja el életének ötvenedik esztendejében.

Jókedvûen ballagott a kanyargós utcák kövezetén, találomra, csak
a séta és az emberek között való gondtalan elkeveredés céljából.
A társzekerek dübörgése, a fiakkerlovak patkóinak csattogása, a
házalók elnyújtott kiáltásai, az utcagyerekek éles füttyentései,
a villamosok csilingelése kellemesen élesztgette benne a nyüzsgõ,
kavargó, hangos élet szeretetét.

--Mindenki tesz-vesz, sürög-forog, iparkodik. Hej, azért szép az
élet, a mindenségit s most szabad ember vagyok és azt teszem, ami
kedvemre való!

Oszlopos lábaival csakúgy rótta a kilométereket. Cseppet sem volt
fáradt és elméjében egyik terv a másikat kergette. Ha útjába egy
szép asszonyi figura akadt, mindjárt az Odyssea valamelyik nõi
alakja jutott az eszébe s mire leért a Dunapartra, az elevátorok
és közraktárak tájékára, a járókelõk közül két szép Kalypsot, egy
formás Kirkét, egy tucat apró tengeri szörnyeteget, három-négy
hórihorgas phaeák hajóslegényt és néhány karcsú Nereidát
mintázott le a szemeivel.

A közraktárak táján leült egy alacsony kõkockára, amelyhez az
uszályhajók drótkötelét szokták erõsíteni. A Duna hátán szürke
fények opalizáltak; a gõzösök komor füstfellegeket pipáltak égre
meredt torkukból.

A part mentén most szálltak ki a hajókból a Ferencváros meztelen
Tritonjai, a malmok lisztes falai reszkettek a gépek súlyos
járása alatt. Hosszú, keskeny vashidak karolták át a malmok és az
elevátorok között sorakozó raktárakat, a kõpartot, a lépcsõket és
az út szélén himbálódzó csónakokat. Hatalmas fekete buzaszállító
uszályok gyomrába félmeztelen, vizeshátu, csapzotthaju munkások
dobálták a súlyos zsákokat. A közraktárakban vasúti kocsikat
tologattak. A lokomotivok olyat füttyentgettek, hogy belenyilalt
az ember dobhártyájába; a hajók kürtje fölzúgott, mint éhes
szörnyeteg a mesék oceánjain. Apró propellerek szelték a szürke
hullámokat, amelyekbe lelecsapott egy vizigalamb, korty italt
szívni szomjas bendõjébe. A lépcsõk alján halászok hálót
kötögettek, mellettük egy komoly nyugdíjas hivatalnok horgászott
türelmesen. Katonák karjukon a rakparton álló kis kocsmákba
vezették szeretõjüket s a fuvarosok meg-megálltak egy pohár
hûsítõre, ahol szép pincérleányt tudtak az alacsony csapszékek
körül. A nap lassan csúszott a budai hegyek alá és sötétlila,
kékes és rozsdaszínü árnyékokat vontak ferde sugarai a hajók
farára.

--Ejnye, de pompás egy élet ez--buggyant ki Dömötörbõl az
elragadtatás, ahogy végigbámészkodott a vidáman verejtékezõ
eleven munka, a kellemes erõfeszítések, a távolból gyerekjátéknak
látszó fuvarozás kaleidoskopján.

És ott, ültében, eszébe jutott, hogy neki nincs oka a
keserûségre. Az ember sokkal gazdagabb, mint ahogy egy nagy bukás
után elképzelné. Lám, neki aranyórája, lánca, gyémántgyûrûje és
néhány száz forintnyi készpénze van, ezen vesz Budafokon vagy
Tétényben, Leányfalun vagy Pomázon egy kertes hajlékot, mûtermet
épít az északi oldalra és folytatja Odysseáját ott, ahol
elhagyta. Hol is hagyta el? Penelopénál.

--Az asszonyok pedig arra valók, hogy modellt álljanak a
szobrásznak, kellemes órát adjanak a legényeknek és gyermekeket
szüljenek férjeiknek--állapította meg elméjében és megbocsájtott
az asszonyoknak.--Csak szegény Virgil barátom veszett el
mindörökre. Ha csak öreg Klytaemnestráját nyakon nem ragadja és
egy sötét éjszaka bele nem hajítja a Duna közepébe.

És miközben tétényi vagy pomázi mûtermén ábrándozott,
megpillantott egy szürke kendõbe burkolt asszonyszemélyt, amint
egy kõkockán üldögél és fejét jobbra hajlítva, egész testével
térdére támasztott könyökére nehezedik.

Melléje négy-öt esztendõs lányka simult és almát eszegetett. A
csoport annyira plasztikus, a konturok a leáldozó nap hátsó
világításában oly élesen rajzolódtak a levegõbe, az egésznek
hatása oly egységes, befejezett és szobrászi volt, hogy Dömötör
elõvette vázlatkönyvét és nyomban belerajzolta a körvonalakat.
Penelope Telemachossal a tenger partján ül és Odysseus után
epekedik.

Minthogy azonban Dömötör nemcsak mûvész, de emberszeretõ ember is
vala, közelebb lépett az anyához s gyermekéhez, hogy megtudakolja
bánatukat. Az asszony ráemelte szép kék szemét, végigsimította
kendõje alól kiröppent szõke fürtjeit és szaporán elmesélte, hogy
nincs pénze meleg vacsorára és éjszakai szállásra, csak ez a
gyenge beteg gyermeke van ezen a kerek világon.

--Hát a gyerek apja?

--Meghalt a Lipótmezõn. Agyonitta magát, kitört rajta a delirium.
Nagy kár érte. Derék szépségének és okosságának párja nem volt
sehol.

--Csak részeges volt, ugye, a megboldogult?

--Annak sem õ volt az oka. Egyszer nagy szerencse érte, egy
uraság eltörte a karját és tízezer forint fájdalomdíjat fizetett
érte az én Gyurkámnak. A nagy vagyon elvette az eszét. Azóta nem
dolgozott, csak ivott és engem mindennap félholtra vert, mert
fölébredt benne a féltékenység.

Dömötör érezte, hogy összeszorul a szíve és nagyot szeretne
káromkodni fájdalmában. De az asszony semmit sem vett észre és
tovább mesélte:

--Nem lett volna baj, mert ebbõl láttam, hogy szeret. És amikor
megelégelte a verést, akkor majd agyonszeretett a szerelmével.
Minden rendben lett volna, ha el nem öli a pálinka.

A szobrász megfogta az asszony kezét és elvezette egy kültelki
szállodába.

--Holnap reggel eljövök magáért.

És szerencsétlen áldozatát, Vékony György cementmunkás özvegyét
magával vitte Pomázra, ahol egy kertes házat, két malacot, kotlós
tyúkot tizenkét csirkével, egy pár galambot és nõstény házinyulat
vásárolt, amely éppen fiadzás elõtt állott. Erre költötte óráját,
láncát és brilliáns jegygyûrûjét, Van Roosen bárónõ ajándékát.

Hogy pedig mûtermet is építhessen, fölkereste a Bank r.-t.
igazgatóját, háromezer korona kölcsönt vett tõle s azon a pomázi
ács segítségével maga építette föl üveges atelierjet, úgy, ahogy
azt Egger Linz kartonjain láthatod. És azt is láthattad, ha
valaha arra volt az utad, hogy reggel öt órakor már ott
serénykedett Dömötör a durván összeácsolt filagóriában, amelynek
gerendáira fiatal vadszõlõ, krimzonrózsa és klematisz kúszott
föl, hogy az épület goromba állványait gyengéden eltakarja. Az
udvaron egy sugár, szõkehaju, fehérarcu menyecske tipegett vékony
rövid alsószoknyában a baromfiól körül és kezébõl etette a
galambokat.

--Így élhetett Ogigia szigetén hét esztendeig Kalypso tündér és
Odysseus--állapította meg Dömötör boldog mosolygással, miután
fölfedezte, hogy annakidején Balthazár rendõrkapitány úrnak igaza
volt: a durva köntös, a piszkos condrák alatt néha antik
istennõkre emlékeztetõ testek bújnak meg, mint ahogy a disznók
elé öntött moslékban néha igazgyöngy rejtõzködik.

Attól kezdve az asszony modellje és hûséges szolgálóleánya volt
Dömötörnek, aki elhatározta magában, hogy feleségül venné
aranyhajú Kalypsoját, ha annak rendje-módja szerint el tudna
válni Van Roosen bárónõtõl.

--Ez a derék, jámbor teremtés, aki fiatal életét nyomor és
ütlegek súlya alatt töltötte, úgy néz rám, mint az élet és halál
fejedelmére, urára és parancsolójára, nagy és hatalmas királyra,
a jó Isten földi helytartójára. Ennek nem lesznek Astartei és
Mylitta-szobrocskái, alexandriai elefántcsont-penátesei,
baziliskusai, kigyói és papagályai. Ez nem fog a nevemre váltót
hamisítani, nem szökik még a legjobb barátommal, s ami a fõ,
olyan fehér a bõre, oly rózsás az arca, oly kerek a csipõje, oly
finom a térdhajlása, oly duzzadt és karéj a melle, hogy érdemes
neki szentelni öregedõ napjaimat. És a modell sem kerül
pénzbe--tette hozzá szûkkeblûen, mert megtanulta, hogy a milliók
mily könnyen elúsznak a rangos élet keretében.

Így is történt volna, ha egy nap be nem állít Vékony György, a
cementmunkás és vissza nem követeli elrabolt feleségét. Az
asszony sírt és vonaglott és szerelmi õrjöngésben dobta magát a
félkarú munkás mellére. Dömötör elképedve nézte a jelenetet.

--Ön, kedves atyámfia, tudtommal meghalt a Lipótmezõn.

--A fenét!--tiltakozott a férj és kikergette Dömötört a
házból.--Ha egy szót szól, följelentem magát vén vaddisznó a
rendõrségen--kiáltotta utána fenyegetõleg.--Hogy éppen az én
feleségemre éhezik a komisz kõfaragó--ordította utána, amikor
megtudta, hogy Dömötörnek nincsen ujabb tízezer koronája, sõt
semmi egyebe nincs, mint a háza, mûterme és az ott fölhalmozott
márványtömbjei.

A szobrász még néhány szót szeretett volna váltani asszonyával.

--Miért mondta lelkem, hogy az ura elpusztult a tébolydában?

Sárika anyja sírva fakadt és odabújt az ura hóna alá.

--Az Isten elvette az eszemet--szepegte igazi és mély
bûnbánattal.

--Most azonban kifelé!--üvöltötte újra a férj és az országútra
mutatott, amelyen vígan kapargáltak Dömötör csirkéi az imént
elhaladt, búzával megrakott szekér nyomában.--Dögöljön meg ez a
szemét ott az árokban!--káromkodott vérbenforgó szemmel a munkás
és félkarját égnek emelve, rettentõ átkot mondott a mûvész
fejére, amiért másodszor is tönkretette családi boldogságát.

Dömötör szótlanul ballagott a búzakévék alatt csikorgó, síró,
nyögdécselõ, jajgató szekér után, amelynek tetején barna suhanc
ölelgetett egy kipirult parasztleánykát.

--No most aztán csakugyan végeztem az asszonyokkal --sóhajtott
keserves haragjában.--Az asszonyok még arra sem méltók, hogy
mintát vegyünk róluk antik eposzok alakjaihoz. Undorodom a
fajtájuktól, becstelen nõstény valamennyi.

De csak az elsõ fölgerjedésében volt ilyen kegyetlen és
igazságtalan. Mire odaért a kis gyertyánfaliget szélére, agyáról
szépen lehúzódott a vér szíve tájékára és haragja fölolvadt a
megadás és megbocsájtás szelid fatalizmusában.

--Sors bona, nihil aliud--ismételgette magában megbékélve és
leheveredett egy kökénybokor alá és az égen legelészõ
bárányfelhõket nézegette.--Annyi az egész--vonta le mindebbõl a
tanulságot,--hogy nekem nem való az asszonyokkal való
kisérletezés. Vékony Györgygyel nem tudom kiállani a
konkurrenciát. Miért? Mert bármily alávaló, nyomorult, piszkos,
izgága és hirtelenkezü ember ez a Vékony, Juliska mégis õt
szereti, nem pedig engem. Tehet errõl Juliska? Nem. Sem õ, sem
Vékony György, sem én. Sors bona, nihil aliud.

És elhatározta, hogy hátat fordít a világi élet minden hiu
pompájának és életét a jól felöltözött, sûrû ruharedõk alatt
imádkozó szent asszonyoknak és stigmatizált szüzeknek szenteli
valamely kolostor hûvös cellájában.




XI.


Búcsú napján érkezett Dömötör a Szûz Máriáról elnevezett gyüdi
franciskánus kolostor kapujához. Pécsrõl, Siklósról, Mohácsról és
Szlavónia északi részébõl összesereglett zarándokok verejtékezve
kapaszkodtak a magas dombra, amelynek tetején román
egyszerûségében, avult és igénytelen szépségének áhitatos bájával
csalogatta megtisztulásra szomjas hiveit Assisi szent Ferenc
kéttornyú, piroscserepes, omladtvakolatos temploma. A klastrom
maga várszerû, hatalmas építmény, amelynek XII. századbeli
alapzatára Mária Terézia korabeli rokokó kupola borult valami
bõkezû, de sajnos, a stílusokhoz nem értõ Mecénás jóvoltából. A
zárda falait felényire ellepte a zöld repkény s pilléreinek
lábazatánál piros és sárga kövi rózsák virultak. Északi oldala
majdnem függõlegesen meredek kõszirtekre támaszkodott, amelyeknek
repedéseibõl satnya fenyõbokrok dugták ki fejüket a napsugár
felé. Délrõl százados kõrisfák és gesztenyések koronája
árnyékolta a fehéren izzó mészkõfalakat. Az épület hosszában,
olasz módra, dór oszlopokon nyugvó, széles korridor futott végig,
amelynek árnyékában breviáriumot olvastak a noviciusok.

--Jó, hûs helyecske ez--gondolta János és a szíve
fölmosolygott.--Itt fogom apró terrakottáimat mintázgatni a
hajnali harmattól könnyezõ boltivek alatt.

A sziklába vájt szerpentin úton lusta szamarak vizes tömlõket
cipeltek. A templom elõtti téren sátorok alatt rózsafüzéreket és
cigánypecsenyét árultak, a lélek és a test egyszerû táplálékait.
A sátrak körül halk zsibongással tereferéltek a zarándokok.
Férfiak hatalmas templomi zászlókat emeltek a magasba, asszonyok
batyukat szorongattak a hónuk alatt, amelyek a szerzeteseknek
hozott ajándékoktól voltak súlyosak. Mária-dalok igénytelen
melódiája zsongott a templom körül s a bûnbánat és fogadalom
mormolása kisérte, mint basso continuo a régi egyházi muzsikában.
Néhányan sírtak és fennen kiáltoztak bûnbocsánat után. Ifjú
párok idehozták jövendõ reménységüket s az elnehezedett
menyecskék avatásra készültek, Istennek ajánlván leendõ
elsõszülöttüket. Mézeskalácsosok, perecesek, szódavizes és
sörárusok, olvasókat farigcsáló koldusok, gyümölcsös kofák
árulgatták holmijukat, egy-egy kiemelkedõ ponton világi papok
buzdították híveiket a vezeklésre. A két torony minden harangja
zúgott s a mélyben kanyargó fehér országút még egyre ontotta
zászlók alatt menetelõ, imádkozó, litániázó századait az egyház
bûnbánó hadseregének. Hegyet-völgyet, templomot s a föld hátán
nyüzsgõ tarka-barka embertömeget meleg, aranyos fényfürdõben
merítette az ízzó júliusi nap.

Dömötör megvárta, míg leszáll az est és a templom környékén a
telihold ezüstjében úszó ég boltozata alatt elpihennek a
zarándokok. Aztán bekopogtatott a klastrom tölgykapuján és éjjeli
szállást kért a barátoktól.

Lõrinc testvér, terciárius barát, portás és éjjeli õr készséggel
nyitott ajtót a szálas férfiúnak és egyenesen a refektóriumba
vezette. Leültette, ételt és pohár bort tett eléje és
figyelmeztette, hogy otthon van, itt minden az övé az Ur Jézus
nevében.

--Csak egyék-igyék nyugodtan Domine spectabilis, estebéd után
pedig szólítsa meg a fõtisztelendõ gvárdiánt.

Lõrinc testvér kövér, alacsony, vörösarcu, nyájas tekintetû
férfiú volt, világoskék szemébõl csupa derû és gondtalanság
sugárzott, rövid sörte haja és ütközõ bajusza, szakálla is vörös.
Vörös barátnak hívták a környéken, ahol minden pénteken
összegyûjtötte a csirkéket, a krumplit, kukoricát és tojást;
vörös barát volt a neve a paróchiákon, ahol kolduló körútjában
megfordult és szentképekkel, csiklandós anekdotákkal és burnóttal
kedveskedett a házbelieknek. Lõrinc reprezentálta kifelé a
klastromot, õ intézte a gazdasági ügyeket, Õ adta el a borjukat
és szerezte be az anyakocákat a vásáron, õ volt a zárda finánca,
vámszedõje, számadója, élelmezõje, könyvvivõje, õ maga úgy szokta
mondani, hogy egyszóval, Isten bocsássa meg a bûnét, õ volt
Assisi szent Ferenc konventjének a zsidaja.

Lõrinc pontosan ellátta a harangozó, dékán, sekrestyés, kulcsár,
kertész, vincellér, majoros és ispán hivatalát s emellett mindig
a faluban, Zsuzsánna asszony útszéli korcsmájában, a szomszédos
zárdákban és a plébánosok konyháján csavargott, udvarolt a
papgazdasszonyoknak, tanácsokat adott a szobaleányoknak,
eligazította a veszekedõ szomszédok ügyeit, kireparálta az órákat
és dohányvágókat, gyerekeknek játékokat faragott, csak õ tudná
megmondani, hogy miképpen végezte el mindezt a maga
piszmogó-szuszogó, fontoskodó és anekdótázó modorában. Tény az,
hogy körülötte és utána minden rendbe jött és fölélénkült; õ maga
ezt azzal szokta magyarázni, hogy még soha életében nem volt
haragos és mindig értette a módját annak, mint kell másokat
vidáman megdolgoztatni.

A gvárdián szentéletü és tudós egyházi férfiú volt; a vikárius
nagy szónok és lelkipásztor; a magisterek is derekasan értették a
maguk mesterségét, de Lõrinc testvér volt az egész kis birodalom
lelke, esze és kormányzója, ami a földi élet ügyes-bajos dolgait
illeti. Az õ pallérozatlan elméje, amely sem az egyházatyák
írásait, sem a rendszabályok komoly tilalmait, sem az égi
mûvészetek titkait nem ismerte, pompásan eligazodott a profán
világ sokszor szennyes és rosszillatu labirintusában s az égi
dolgokat fölszentelt elöljáróira bizván, õ buzgón munkálja az Ur
szolgáinak jólétét, a zárda rendjét és biztonságát. Kétségtelen,
hogy a Mindenhatónak fölötte kedves az õ jámbor szorgoskodása,
mert mindenki azzal szolgálja az Õ dicsõségét, amihez ért.

Lõrinc testvér nagyon rokonszenvesnek találta a szobrászt, mert
hatalmas testébõl, nyájas pillantásából, orgona búgására
emlékeztetõ hangjából azt következtette, hogy egészséges és vidám
emberrel van dolga. Vacsora után a gvárdiánhoz vezette, éjjeli
szállást kért számára és elkalauzolta egy Mária-képpel ékes,
kicsiny, fehér cellába s nyugodalmat kívánva neki, éjjeli
szekrényére fél liter bort helyezett, bizalmasan mosolyogván.

...Dömötör János pedig, felvétetvén a szerzet harmadik rendjébe,
a laikus fráterek közé, nagyon jól találá helyét a gyüdi barátok
társaságában.

Bonaventura atya, a konvent gvárdiánja eképpen gratulált a
fölvételhez:

--Carissime fráter, kedves fiúnk János, ne véljed, hogy belépvén
a franciskánusok harmadik rendjébe, nem találsz magadhoz való
társaságot a mennyei mûvészetek virágos kertjében. Nem
fennhéjázásból, de Isten dicsõségére legyen mondva, szerzetünk
számtalan fejedelmi személyt, hatvanhat pápát, tíznél több
szentet, majdnem ugyanannyi boldogot és két stigmatizált szüzet
számlál terciárius testvérei között, akiknek soraiban a
tudományoknak nem egy kimagasló fejedelmét: Dantét, Petrarcát,
Boccacciót, Columbus Kristófot, Vasco di Gamát, Cervantest,
Galileit, Voltát s a te szent mesterségednek olyan kitûnõségeit
tudja fölmutatni, mint Cimabue, Giotto, Rafael Santi és
Michelangelo Buonarotti. Remélem, itt e csendes és egyszerû
hajlék boltozatai alatt neked is erõt és jókedvet ad a
Szentlélek, hogy dicsõségét Hozzá méltó alkotásokkal öregbítsed.

--És szegényeink kincstára Domine spectabilis vésõje révén
tekintélyesen meggyarapodjék. Ugyis új tenyészbikát kell vennünk
a kivénhedt lusta dög Betyár helyébe--tette hozzá bölcsen Lõrinc
fráter, a majordomus.

--Hallgass, oktondi fráter--intette õt összeráncolt szemöldökkel
a gvárdián,--te csak a mártásokhoz és a salátákhoz szólj, ha
kérdõre vonnak elöljáróid.

Bonaventura atya szikár, magas, villogó szemû és sápadt ábrázatú
férfiú vala, a böjttõl, imától, olvasástól és asztmától hajlott
és roskadozó. Kopasz feje kimagaslott társai válla fölött, de
tudománya, jámborsága és irgalmassága is túlragyogta
valamennyiét. Megvetette az alkohol és a dohányzás örömeit; de
szeliden elnézte, hogy társai nagyrabecsülték e két jámbor és
élvezetes narkotikumot. Lelkipásztori teendõi végeztével
visszavonult a klastrom könyvtárába, s ott rendjének halhatatlan
szellemeivel oltogatta lelkének örök szomjúságát. Védõszentjének
szent Bonaventurának, alexandriai Sándornak, Antonius Andreának
teológiai munkáiban épp oly jártas volt, mint az exegéta páduai
Antal, a hisztorikus aquilai Bernát, a kánonjogász Monaldus, a
moralista erfurti János, a filológus Alexander de Villa Dei
Gallus, a természettudós Roger Bacon, vagy a bölcselõ Morus Tamás
írásaiban. Ott búvárkodott mindennap, míg csak az esti sötétség
le nem ereszkedett a kolostor hagymaalaku kupolájára. Akkor
pihenni tért, hogy jó példával járjon elõl alattvalóinak s másnap
reggel, a hajnal derengésére elsõnek legyen talpon a templom
kórusán, a közös zsolozsmázáson.

Helyettese a vikárius Anzelmus atya volt, a rendház predikátora
és penitentiáriusa. Széles csontú, erõs, nagyerejü, kemény
legény, a hangja kilométerekig szárnyalt, amikor végigszántott a
bûnösök lelkiismeretén. Soha senki nem látta mosolyogni, s borát
is oly zord méltósággal itta a refektóriumban, mintha halálos
mérget öblítene le a torkán. Hivei féltek tõle, de tökéletes
megnyugvással rakták lábai elé bûneiket; édes volt kezébõl a
penitencia. A flagellánusok kéjével szívták be mennydörgõ
szidalmait és fenyegetéseit. Mindenki megnyugvással távozott
tõle, mert tudta, hogy szigorúbb biró már úgysem ítélhet fölötte
sem itt, sem a másvilágon. Anzelmus atya gyanakodva és hûvösen
fogadta a szobrászt. Nem volt jó véleménye a mûvészekrõl, akik a
bûnös testet, az érzékiség és gõg e cifra koporsóját, a húst, a
férgek táplálékát és kéjek edényét szemérmetlen meztelenségben
ábrázolják. Õ maga ugyan nem fordult el ily ábrázolatoktól, mert
azt vallotta, hogy a tiszta embernek minden tiszta és naturalia
non sunt turpia.

Nem szerette, de tûrte a mûvészt egyrészt a gvárdián kedvéért,
aki a gyüdi kolostort a hét mûvészet hajlékává szerette volna
fölavatni, másrészt, mert ugyis szükség volt rá a templom
restaurálása végett. Az öreg egyház, amelyet II. Géza király
1148-ban alapított, minden részében fölujítás és csinosítás után
kivánkozott. Régi képei, falfestményei fölpattogtak, a vakolat
számos helyen lehullt és fehér sebek borították a mély kék és
ragyogó vörös szenteket és angyalokat. A dombormûvek már alig
voltak fölismerhetõk, a kõszentek orrát lecsókolta a zarándokok
rajongása. Törött istenbárányok és csonka feszületek roskadoztak
a falmélyedésekben. Ideje volt, hogy e sivár romlásnak gátat
vessen a restaurátor keze.

--Üdvös lesz, ha János testvér együtt dolgozik Félix fráterrel,
aki a képek restaurálásához ért és evégbõl jött Gyüdre a raguzai
kolostorból.

Így határozta meg a szobrász napi teendõit Bonaventura atya, a
gvárdián, akinek izlése a könyvek finom stilusán, meg a kötések,
kapcsok, iniciálék, miniatûrök enyhe báján fölöttébb
kicsiszolódott.

Félix és János testvérek jóbarátok lettek és együtt munkálkodtak
az Isten házának kitakarításán. A két mûvész hire elterjedt a
környéken. Pécsrõl számtalan fiatal kõfaragó és
templomfestõlegény látogatott el a csudájukra.

Pesten is megtudták, hogy Dömötör János, a párisi Grand Prix
tulajdonosa, udvari tanácsos, a mesteriskola volt igazgatója a
máriagyüdi kolostorban dolgozik, hogy bûneit levezekelje.

Piacella Garibaldi helyeselte a vállalkozást:

--Ott van, ahová való. A gyüdi kolduló barátok még méltányolni
tudják a grand art üres páthoszát.

Az öreg Virgil megbotránkozva csóválta a fejét.

--Nem tisztességes dolog: a kolostor bástyái mögé bújni a
hitelezõk elõl.

A kávéházban nagyokat nevettek a karrier kómikus befejezésén, a
Bank r.-t. igazgatósága pedig intézkedett, hogy Dömötör János
szobrásznak a máriagyüdi kolostorban netalántán elkészült munkái
a háromezer korona tõke, a kamatok és a perköltség erejéig
lefoglaltattassanak és azokra végrehajtás vezettessék.




XII.


Frater Félix egy ragyogó délelõtt az apsis színes ablaküvegein
átszûrõdõ napfényben, az oltár fölött lebegõ Atyaisten
vakolatsebeit gyógyítgatván, kérdéssel fordult a szobrászhoz:

--Mit szól Carissime ehhez a hitvány másoláshoz? Kedvem volna,
hogy levakarjam az egészet és olyan Giottot kanyarítsak helyébe,
amelytõl elállna a gvardián lélekzete.

--Én azt hiszem, hogy a régi mesterek iránt tartozó tisztelet
okából ...

--Eh mit, tisztelet,--vágott közbe az indulatos raguzai--itt nem
kegyeletrõl, hanem mûvészetrõl van szó, barátom.

--Azt akartam mondani,--fejezte be János--hogy a restaurátor csak
a falrepedések betömésére, a vakolat megerõsítésére, a
festékréteg megragasztására, szóval a status quo konzerválására
vállalkozzék.

Frater Félix apró, hegyes orrú, kutató szemû, lobogó szürke hajú,
száraz, feketebõrü, csontos, inas öreg legény volt, aki jámbor és
aszketikus szenteket, mennyei tisztaságú Madonnákat, gyermekded
angyalkákat tudott festeni, mint Fra Angelico, de éppen úgy
szerette a bort, a dalt, a csavargószabadságot és az asszony
csókját, mint másik nagy elõdje, Fra Filippo Lippi. Jóbarátságban
volt a mûvészetekkel, pajtáskodott és komázott velük. A régi
mesterek remekmûvei nem keltettek benne szent elragadtatást, mert
úgy tekintette azokat, mint az orvos a betegeit. Semmi
tiszteletet nem érzett a nagyok iránt, mint ahogy a vadember is
megveri a fetisét, ha pórul járt a vadászatokon; a harangozó
lehordja szent Antalt, ha nem vezeti nyomára elveszett
dugóhúzójának. Ismervén a régi képek törékeny anyagát, a régi
mûvészek naiv receptjeit, már azt hitte, hogy fölöttük áll, vagy
legalább is képviseli és helyettesíteni tudja õket. Szentül
hitte, hogy újra tudná festeni a kontinens összes múzeumait és
most dühbe jött, hogy János oly mély kegyelettel emlegeti a
régieket.

--Ha tudná Carissime, hogy mily könnyû keresztül látni a
nagymesterek boszorkányosan ügyes, de sablonos
szemfényvesztésein, ha ismerné Vasari, Ghiberti, Leonardo da
Vinci receptjeit, akkor megengedné nekem, hogy olyan antik
képeket gyártsak, amelyekrõl csak az idõ patinája hiányzik, hogy
tökéletesebbek legyenek az eredetieknél.

--Csak nem?--kérdezte megrökönyödve a szobrász.

Frater Félix, nem törõdve a szent hely mennyei csendjével és
áhítatával, dörgõ hangon magyarázta tovább:

--Teophilus Presbyter megírta, hogy miképpen kell az
üvegfestmények zafirkék, zöld, fehér és biborszinû diszítményeit
elhelyezni. A szélekre pedig--mondá--rajzolj köröket és indákat
és azokba virágokat és leveleket oly módon, ahogy a festett
betüket diszítik.

--Eh, ez gyerekes fecsegése a kezdetleges, dadogó, tapogatódzó,
középkori barátmûvészetnek--vetette oda János ingerülten.

--Gyerekes, dadogó, kezdetleges tapogatódzás? Jó. Mondok
nagyobbat. Dürer Albertnek is van receptje az emberi test
arányairól. Vegyük elõször a fejet, milyen sajátságos
gömbölyüsége van, aztán a többi részeket, az arcot, orrot,
szemeket, szájat, ki- és behajlásaikkal ...

--Dürer Albert tudákos német pedagógus.

--Gondolja? Hát azt tudja-e Carissime, hogy miképpen ábrázolunk
valakit, aki több személy társaságában beszél? Hallgasson ide. Ha
rábeszélésrõl van szó és az illetõ különbözõ okok alapján
bizonyít valamit, fogja meg jobbkezének ujjaival a balkéz egy
ujját, behajlítván a két legkisebb ujat és forduljon elszánt
arccal, beszélést feltüntetõ kissé nyilt szájjal a nép felé. A
nép a szónok arcába tekint, bámulatot kifejezõ taglejtéssel.

--Hát ezt meg hogy találta ki, ha szabad megkérdeznem?

--Nem én találtam ki, hanem Leonardo da Vinci
írta--méltatlankodott a fráter és az Atyaúristen feje és válla
közé nagy csomó ultramarint sülyesztett a vakolatba.--Látja, mily
könnyû dolog egy Leonardo-képet elõállítani. A hallgatók
bámulatot kifejezõ arccal a szónok felé tekintenek. Igy állunk
Carissime a legnagyobb festõi lángelmével. Balkezembe fogom a
recepteket a világítás megválasztásáról, a test tagjainak
arányairól, a szinek keverésérõl, a szem tizféle szerepérõl, egy
ütközet ábrázolásáról és jobb kezembe kapván az ecsetet, újra
megfestem az Anghiarii csatát, amelynek, sajnos, elpusztult a
kartonja. Ha akarom.

A szobrász lassan lemászott az emelvény gerendáin a templom
márvány padozatára. Megállt a keresztelõ kút elõtt, amelyen a
Jordán fölött összecsõdült népnek a nagy Elõhirnök kínálta a
megtisztulás cseppjeit. A hatalmas Keresztelõ gladiatori teste
magasan kidomborodott a relief síkjából. Bozontos feje a nép felé
fordult és ujjaival görcsösen mutatott az égre. Körülötte kutyák
ugattak és bárányok bégettek. A nép szájtátva bámult.

János a mûvészet isteni értelmérõl és az emberek pokoli
ostobaságáról gondolkozott. Eszébe jutott Piacella Garibaldi és
az õ aestopsichofizikája, a tér képzete és kifejezése a
jelenségben. És összevetette azzal a tanítással, mint kellene az
Anghiarii csatát újra megfesteni a Leonardo-féle receptek
alapján. Mily hiú és haszontalan szavak! Mily eltérõ és
ellenséges felfogások, módszerek, elméletek és célok. Csak
feneketlen sivárságukban és terméketlenségükben hasonlatosak,
vagyis abban, hogy egyetlen becsületes alkotás nem kerül ki
belõlük. Úgy érezte, hogy ha a mûvészet egy a földrõl az egekig
érõ félisten, akkor Fra Félix a heros csizmájához tapadó por,
Garibaldi pedig a szemüveg, amellyel az ifjú arkangyal látását
elveszi a nagyképû és erõszakos bölcselet. Õ maga pedig--s itt
forró elérzékenyedés, büszkeség és hála lángjai gyulladtak ki az
agyában--a mûvészet szíve, amely hittel, szerelemmel,
elragadtatással, az ízlés Szentlelke által vezetett biztos kézzel
osztja a szépség áldásait. Megfürdeti és megtisztítja az emberek
lelkét, mint védõszentje, ama Keresztelõ János, aki a meztelen
emberi testet megmártotta az üdvözítõ habokban. Az is nehézkes és
goromba volt a szavakban; sáskával és mannával táplálkozott és
minden cicomája egy, az ágyéka köré kerített birkabõr vala; nem
volt sem az alexandriai hittudományi akadémiának, sem a
sinhedrionnak, sem a farizeusok jeruzsálemi liceumának tagja. Nem
ismerte a zengõ szavak muzsikáját és nem ivott a görög filozófia
részegítõ borából.

Józan, okos, kemény legény volt, aki nem kereste sem az asszony,
sem a fejedelmi udvar, sem a népek szeretetének bódító
narkózisát, mivel szíve tele volt az isteni szeretet mámorával.

--Nem irigylem ezt az embert, mivel magamat egynek érzem már
vele.

És félrevonult cellájába, amelynek északi falába hatalmas ablakot
vágatott neki a rend elöljárója. Bonaventura atya. A világosság
jó magasról esett a készülõ szobrocskákra. Agyag, márvány, gipsz,
erõs, kemény, nem hasadó körtefa, elefántcsont és
alabástromhasábok heverésztek a földön a mintázó állvány körül. A
sarokban kis kemence a terrakotta és porcellán kiégetésére.
Valóságos kis gölöncsérmûhely. A falon Assisi szent Ferenc
olajnyomatú képei: a szent stigmatizálása; Ferenc odaadja
köntösét egy didergõ szegénynek; a nagy szerzetes látomásai. A
fal mellett a szobrász ágya, durva fenyõfalóca, báránybõrrel
letakarva, felette a megfeszített üdvözítõ, Dömötör János fából
faragott remekmûve. Kések, kalapács, fúró, reszelõ,
márványfûrész, gipszhorzsolók, csiszolók, olvasztótégely, vésõ az
asztalon, a biblia, a kalendárium, az Illiás és az Odyssea
mellett. Az ablak elõtt kalitka, amelynek rácsai közül hangos,
duhaj, szemtelen feketerigó dugdosta ki csõrét, ha megéhezett.

A szobrász boldogan nézett körül a mûhelyében.

--Ez az élet--dörmögte elégedetten--az élet a munka. Vágy,
gyönyör, teljesülés, siker, diadal, az mind nem élet. A munka, a
verejték, a fáradtság, a lecsillapított éhség, a kimerültség után
következõ alvás, teringettét, mint a medve, úgy tudok aludni
manapság, ez az élet. Az embereknek az a bajuk, hogy tulsokat
gondolkodnak, tépelõdnek, aggódnak, beszélnek, elemeznek,
kételkednek és vitáznak, életbõl, halálból, boldogságból,
fájdalomból problémát, hiúságból, önérzetbõl, becsvágyból,
érzékenykedésbõl poklot, szerelembõl, csalódásból, hitbõl,
kiábrándulásból programmot csinálnak maguknak. Pedig az élet
célja: körtefát faragcsálni, agyagot kiformálni, bronzot
megönteni, alabástromot lecsiszolni, kiizzadni, elfáradni,
lefeküdni, pihenni, aludni. Soha életemben nem voltam ilyen
vidám, egészséges és könnyû.

Halkan kopogtattak. Belépett a szobába Lõrinc fráter, a
konyhamester. Fiatal sertés ropogós, szalonnás oldalbordáját,
savanyított uborkát, egyik felére bíborvörös õszibarackot, nagy
kupa könnyû kerti bort, aranysárga szûzdohányt és vadonatúj
tajtékpipát tett a szobrász elé.

--Evés elõtt pedig egy pohárka szilvóriumot! Olyan sûrû, csúszós,
sima, illatos, erõs, lelkes egy ital, mint az ámbrával
szagosított szent kenet. Deo gracias.

--Egészségére.

Az ital átmelegítette a szívüket. A malac ropogós szalonnája
szétomlott a foguk alatt. Sûrûn emelgették ajkukhoz a
borospoharakat, amelynek üveglapján a kéttornyos gyüdi templom és
a gyermek Jézust, ölbentartó Mária képe volt bekarcolva.

--Pompás itóka ez, Domine spectabilis--csettintett húsos, piros
nyelvével a kövér barát.--Ha ezt iszogatom, a pécsi püspökkel sem
cserélek, Domine spectabilis.

--Igaza van, Lõrinc.

És iddogáltak és pipáztak és a készülõ Máriákat, szent Ferenceket
és Klárákat nézegették.

--Világi szobrokat is kéne faragnia--hunyorgatott pajkosan a
barát.--Az asszonyi állatokat is Isten teremtette s amit
Õszentfelsége jónak látott olyan szépre kiformázni, azt az õ
alázatos szolgája is megbecsülheti.

Dömötör megcsóválta a fejét.

--Az asszonyi állatokat az ördög teremtette.

Lõrinc testvér nagyot nézett, kezefejével végigsimította tokáját.
Némán tûnõdött sokáig.

A zárda csengõje ebédre harangozott.

--Gyerünk a refektóriumba, ma bõjtölnek a páterek.

Lõrinc hálát adott az Istennek, hogy neki, nehéz testi munkát
végzõ laikus fráternek megengedtetett kántorbõjt szerdáján
malacpecsenyével táplálkoznia. És szivébõl sajnálta Bonaventura,
Anzelmus és a többi atyákat, akik ma tojást és vízben fõtt
sóskafözeléket ebédelnek magas méltóságaikban.

...Estére kelve Fra Félix, a képrestaurátor is megbékélt magában
és meglátogatta testvérét, Jánost.

--Carissime, ma búcsúnapja van s a templom körül a
lacikonyhákban, a hársfák alatt, a kanális partján, a lépcsõk
szélén ragyogószemü, izmos vállú, kemény és hajlékonytestû
menyecskék virrasztanak a balzsamos éjszakában. Raguzában
képzelem magamat, a szõlõvenyigés olajfák között, Dionysios, Pan
és Silenos: azaz Carissime, Lõrinc és én kissé körülnézhetnénk a
mezei füvek illatát lehelõ tarka szoknyák között.

Lõrinc fráter komoly fejbólintással helyeselte a festõ ötletét.

A szobrász azonban eképp nyilatkozott:

--Nekem már untig elég volt belõlük, kedves testvéreim. Kizárólag
kõben, bronzban, fában és terrakottában szeretem a Sátán
leányait. Menjetek és járjatok el hozzájuk, ha még örömet leltek
hûtelen lelkük, korlátolt szellemük és romlásba kergetõ
lehelletük forróságában. Nekem adjatok egy kupa vörösbort és egy
szippantást a gvárdián tubákjából.

És csöndesen elmélkedett, míg a pompás villányi bikavérbõl
egyetlen csöpp ragyogott a butélia fenekén. Akkor Istennek
ajánlotta lelkét, ledõlt a báránybõrre és elszenderedett ...
Félig nyitott szája mosolyogva maradt.




XIII.


Julius végén megérkezett a gyüdi zárdába a bírósági irás, amely
Dömötör János szobrászon a háromezer korona tõke és járulékai
felöl kereskedett. Végrehajtóval, foglalással, árveréssel
fenyegetõzött a törvény. Kolduló barátok kolostorában végrehajtó:
ez több volt, mint kellemetlenség. Erre példa nem volt a zárda
évszázados történetében. A szerzetesek szíve megreszketett, mint
nagy istencsapások idején. A katasztrófa okozójára magiszterek,
kusztoszok, fráterek, kukták, ministránsok, kolduló terciáriusok
oly megdöbbenéssel és félelemmel néztek, mint egy rablógyilkosra.
Banaventura atya összehívta a rend tagjait, még Lõrinc frátert is
odaültette a refektórium hosszú asztalának végére, hogy bölcs
körültekintéssel megbeszéljék a teendõket. A gvárdián magával
hozta Assisi szent Ferenc regula primitiváját, amelyet III. Ince
pápa 1210-ben megerõsített. Ebbõl felolvasta az elsõ fejezetet,
amely az engedelmességrõl, szegénységrõl és szüzességrõl szólott.
Rámutatott a negyedik fejezetre, amely megtiltja, hogy a rend
tagjai pénzt fogadjanak el; figyelmeztetett a hatodikra, amely a
magántulajdontól tiltja el a szerzeteseket, s fölolvasta a
tizenegyediket, amely a világi személyekkel való érintkezést
szabályozza. Mindezeket egybevetve, megkérdezte az atyákat, mi a
véleményük a háromezer koronáról és járulékairól.

Anzelmus atya sötét szemébõl villámokat szórva a körülülõkre,
menydörgõ hangon mutatott arra, hogy János testvérnek oly világi
kötelezettségei vannak, amelyekkel ellentétbe jön a szent
szegénység elveivel. El kell dönteni, vájjon az általa készített
kegyszerek, szobrok, olvasók, fafaragványok, feszületek a rend
közös tulajdonát, a templom berendezését, avagy a mûvész egyéni
sajátját teszik-e? Nézete szerint Dömötör Jánosnak attól a
pillanattól kezdve, ahogy a rendház küszöbét átlépte, semmiféle
tulajdona nem lehetett, az általa alkotott tárgyak a Szent Lélek
birtokába mentek át, következésképpen neki magának semmije sincs,
amire világi hatóságok rátehetnék a kezüket.

A bírósági felszólításnak ennélfogva ellenállunk,--menydörögte a
prédikátor--szent javaink összegébõl egy porszemet sem fogunk
kiszolgáltatni a profánoknak.

--Ellenállunk!--kiáltották kórusban a magiszterek, akik
megszokták Anzelmus atya szavait úgy fogadni, mint az isteni
kinyilatkoztatást.

A gvárdián azonban szelíden megjegyezte:

--Igaz ugyan, hogy rendünk szent Ferenc Testamentumának
szellemében irtózik minden világi vagyon, pénz és érme, váltó,
értékpapiros és adóslevél kezelésétõl. Adót nem fizet, minthogy
nem is szed adót hiveitõl és jobbágyaitól. De nem tagadható, hogy
szarvasmarhánk, teherhordó szamarunk, igáslovunk, juhnyájunk és
kecskecsordánk van, és a sajtot, túrót, vajat pénzért árulja
Lõrinc testvérünk, nem is szólva veteményeskertünk, borunk és
dohányunk, ökreink és sertéseink áráról, amelyet készpénzben
fizet a korcsmáros, a hentes, a kofa. Olvasóink és kegyszereink
ellenébe gyakorta veszünk el ércpénzt és váltóbankót, mert mi is
pénzzel fizetünk a szabónak, aki reverendánkat, a bocskorosnak,
aki saruinkat, és a gyolcsos tótnak, aki vászoningeinket
szállítja. Itt tehát összezilálta az élet a szabályokat és
figyelmeztetlek benneteket, testvéreim az Úrban, hogy már
1230-ban kénytelen volt IX. Gergely pápa elismerni, hogy a szent
alapító intenciói az elõírt szegénység körül gyakorlatilag
keresztülvihetetlenek.

--Úgy van, keresztülvihetetlenek--bólintgattak megkönnyebbülten
a magiszterek, akik eszükben tartván a szabályzatnak az
engedelmességrõl szóló nyolcadik fejezetét, megadták magukat a
gvárdián tekintélyének.

--Ellenemondok!--ugrott föl megbotránkozva és szent
fölgerjedéssel a vikárius.--Ellenemondok a dekrétum ily
értelmezésének. Hivatkozom V. Kelemen Exivi de Paradiso kezdetû
zsinati határozatára, amely világosan kijelenti, hogy a rend maga
sem bírhat vagyonnal, származott légyen az akár a tagok önkéntes
adományozásából is. Az adományok sem válnak az õ tulajdonává,
hanem a római egyház és a pápa rendelkezik azok fölött. A rendet
legföljebb a használat joga illeti meg, az is csak az usus arctus
alapján.

--Úgy van, így írta V. Kelemen--zúgta rá visszhangosan az egész
refektórium, mert megszokta, hogy ebéd alatt a prédikátor szavait
az álmosan emésztõ testvérek ajkain ismételje.

--Ha kedves testvérem V. Kelemenre hivatkozik, én is az õ
dekrétumával védem a magam igazságát --válaszolt halkan a
gvárdián.--V. Kelemen mondja, hogy a kisebb testvérek nem
kötelezhetõk a szent írásban ajánlott szerzetesi fogadalmakra,
hanem csak az engedelmesség, szüzesség és szegénység hármas
önfeláldozására, de még ezeket sem szabad nude et absolute
értelmezni. Nagyon csodálnám, ha ezek után Anzelmus testvérünk,
akiben a meggyõzõdés heve néha túlmegy a tekintélyek tiszteletén,
megnyugvást nem találna abban, hogy némely világi dolgokat a
békesség kedvéért szeretnék elintézni. Mert jegyezzétek meg
magatoknak az apostol szavait: egy lat békesség többet ér egy
mázsa igazságnál.

--Egy lat békesség egy mázsa igazságnál--lelkendezett a
szerzetesek kórusa és mindenki örült, hogy a gvárdián eszes
diplomáciája megoldja a legkínosabb problémákat is.--Halljuk
Bonaventura atya indítványát!

--Az én véleményem szerint kiadjuk a kész szobrászmunkákat s ha
ennek értéke netalántán fedezi János testvérünk adósságát,
bízvást lezárhatjuk e kellemetlen ügy aktáit.

--Felebbezek a provinciális miniszterhez,--heveskedett a
prédikátor.--A templom és a zárda falai közül nem engedek
egyetlen porszemet sem kiadatni, hacsak nem az üdvözülés, a
megtisztulás, az enyhület és áldozat tulvilági céljaira.

--Nem engedjük, nem engedjük--harsant fel a magisterek ajkán a
tiltakozás, tudván azt, hogy a hitterjesztõ vikárius nagy becsben
áll a provinciális miniszter elõtt.

Anzelmus atya diadalmasan dörögte oda:

--Egyebekben pedig indítványozom, tiltsuk meg János
testvérünknek, hogy a zárda falain belül tartózkodjék, nehogy
végeszakadatlan összeütközéseknek és botrányoknak legyen
okozójává.

Ekkor az asztal végén felállott fráter Lõrinc és mosolygós,
kövér, piros-pozsgás arcát jámborul a gvárdián felé fordította.

--Beszélj fiam, Lõrinc--bátorította szeretetteljesen a
gvárdián.--Az Isten néha az együgyûek száján át jelenti ki az õ
szent akaratát.

Lõrinc nem értett a Testamentumhoz, pápai dekrétumhoz, zsinatok
határozataihoz; világi dolgokban azonban jártas volt, mint elõdei
a középkorban, akik vásáros napokon ügyes-bajos kereskedõk között
mérték az igazságot; akik értettek az üzleti könyvek vezetéséhez,
a pénzérmek megméréséhez, a súlyok, mértékek hitelesítéséhez, az
árak, költségek, bérek, vámok és dézsmák kiszámításához. Kalmárok
voltak biz egykor a jámbor szerzetesek, felosztván maguk közt
szép rendben az isteni és emberi dolgokat: Mária és Márta
szerepét az Úr szolgálatában. Lõrinc fráter a Mártáét
választotta. Nem szólt bele a gvárdián és vikárius magasan
szárnyaló vitájába, ehelyett terrakottaszinû kámzsája mély redõi
közül kihúzott négy darab gondosan összehajtott ezres bankjegyet
és szépen kiterítette maga elé a refektórium asztalára.

--Ime a pénz,--szólt mosolyogva, mint egy ártatlan gonosztevõ,
aki nem ismeri a bûn nagyságát, amelyet elkövetett.

A szerzetesatyák arca elfehéredett és ajkuk reszketve mormogta az
ördögüzõ imádságokat.

--Istentagadó, pogány és vámos!--kiáltott felháborodva a
prédikátor vikárius.--Honnan vetted tömérdek kincset, elvetemült
lator?

--A konyhakertbõl--felelt együgyûen a fráter. --Tíz esztendõ
alatt krajcárokból gyûjtögettem.

--A templom perselyébe kellett volna tenned--szólt rá szelíden a
gvárdián.

--Jó helyre jut ez így is--felelte egyszerûen a
terciárius.--Fráter Félix, aki az antikváriusok, kegyszer-árusok
és mûkereskedõk üzleteit csak úgy ismeri, mint én a gyûdi
hetivásárokat, azt mondja, hogy máris kapnánk negyvenezer koronát
a Dömötör-féle szobrocskákból, amelyek házunk és templomunk
kincstárát gyarapítják. Én tehát kiváltom a Domine spectabilis
adósleveleit és a többit a Szent Lélek sugallta bölcseségtekre
bízom.

Lõrinc fráter gyorsan elhagyta a termet, hogy valaki vissza ne
téríthesse szándékától. Elszaladt a végrehajtóhoz és kiváltotta
az adósleveleket.

A penitenciárius tizennégy napi bõjttel sújtotta Lõrincet, amiért
megszegte a szegénység fogadalmát. Anzelmus atya, aki dogmatikus
és rettenthetetlen a nagy Assisi hagyományainak tiszteletében,
nem volt engesztelhetetlen és irgalmasság nélkül való az együgyû
vétkezõkkel szemben.

A gvárdián pedig maga köré gyûjtvén alattvalóit, felment a
szobrász cellájába, amely tágas és világos volt, mint egy
atelier. Sorbaállíttatta a szobrász munkáit, a mûvészettõl és
szentségtõl szerafikus szépségben ragyogó mûtárgyakat és
egyenként megtekintvén, megsímogatván és becézgetvén azokat,
magasztalta a Szentlelket, aki kiválasztott kedvenceinek értelme,
képzelete s dolgos, ügyes ujjai által megnyilatkozni méltóztatik.
És hangosan dicsérte Jánost és Isten további szeretetébe
ajánlotta õt és mûvészetét.

Magában pedig így gondolkodott:

--Hogy pedig mindez megmaradt az Isten szolgálatára, a hívek
épülésére, a bûnbánók és vezeklõk elragadtatására itt e szentelt
falak között, voltaképpen annak az együgyû szakácsnak, a tudatlan
és parasztos Lõrinc fráternek köszönhetjük. Ha õ nem teszi félre
a saláta, ugorka, zöldbab és ribiszke árát, istentelen kufárok
hordják szét e kincseket, a rend elveszti büszkeségét, a mûvész
elhagyja azilumát, visszamegy a profán élet csábításai közé és
pénzért kényteleníttetvén dolgozni, valószinüleg mezitelen nõket
és szerelemtõl dühöngõ fajtalan férfiak testét ábrázolja. Lõrinc
fráter bûne mintha a Gondviselés kikutathatatlan akaratának
állott volna szolgálatában. A bûn vesszeje, lám, néha erényt
virágzik és az erény fáján megterem a bûn gyümölcse. Ki tudja, mi
a különbség erény és bûn között, az isteni elõrelátás és kegyelem
magas nézõpontjáról?

Ezeket a gondolatokat jónak látta elhallgatni a testvérek elõtt,
akik csodálkozástól kimeredt szemmel bámulták a Lõrinc fráter
konyhakertjébõl kivirágzott Madonnákat, Benignákat, szenteket és
szeráfokat.




XIV.


János testvér cellájában még éjfélkor is égett a petroleumlámpa.
A szobrász, a képrestaurátor és Lõrinc barát pörkölt mandulát
eszegettek és sûrûn hajtogatták a villányi vörössel töltött
kancsókat, a gondosan lefüggönyözött ablakok mögött.

--Hiába, pénz nélkül e siralomvölgyében semmit sem lehet
eligazítani--jegyezte meg szelíd dicsekvéssel a barát.

--Nekem már nincs szükségem ilyesmire--sóhajtott a
képrestaurátor.--Ha megvan a borocskám, jó pipadohányom,
burnótom, meleg csizmám, fûtött cellám, még a velencei
patriárkával sem cserélek. Örülök a freskóknak és temperáknak, a
nagy vásznaknak és miniatür elefántcsontoknak, s amint
javítgatom, tisztogatom azokat, sokkal inkább az enyémek, mint a
tulajdonosáé. Az enyém a gyönyörüség, másé a gond; az enyém a
siker, másé a verejték. Nekem nem kell a pénz; engem a jó Isten
etet, mint a nászutasok a Márk-téri galambokat. Én vagyok a
leggazdagabb ember a világon, mert jószágaimnak Assisi szent
Ferenc a tiszttartója.

A restaurátor arca furcsán vonaglott, mintha önmagát mosolyogta
volna ki gúnyos jókedvében. A szobrász csendesen szívta pipáját
és hálásan pillantgatott a kolduló barátra.

Amióta a háromezer koronás adóslevelet Lõrinc barát darabokra
tépte, azzal együtt elszakadt az utolsó kapcsolat is, mely Jánost
e cifra, szövevényes és hazugságokkal teljes világhoz láncolta.
Azóta mindig jókedvü volt és bizakodó. Sokat bolyongott az
erdõben és tenyerével emelte szájához a források vizét. Nézte,
hogy kél fel a nap s hogy húznak a darvak a mocsarak felett. Övig
merült a vízben, mint a pákászok, rákot és apró halakat fogván a
patakokban. Naphosszat figyelte, hogy köti kévébe a paraszt a
gabonát, hogy dobálja a szekérre, hogy csépeli ki a lelkét, hogy
rakja zsákokba és hogy viszi ökörvonta, nyikorgós szekéren a
malomba. A kovácsnál megpróbálta régi mesterségét. Mindenkit
bámulatba ejtett, amint ölébe kapta a mázsás üllõt és meghordozta
azt a mühely körül. Megpatkolta a zárda lovait s úgy csurgott
homlokáról a verejték, oly harsányan nevetett és oly vidám
mozdulatokkal dolgozott, mint a mámoros Hephaistos. Szakálla,
bajusza megnõtt és sörényes haja lobogott a szélben. Mûtermét
majdnem elhanyagolta. Lelke a kovácsmûhelyen keresztül, suhanc
ifjúságán túl, csecsemõkorába fiatalodott vissza, amely
szénakazal tetején, szérûskertben, tehénistállóban gyûjtötte az
elsõ benyomásokat. Apjának, Pálnak, nagyapjának, Andrásnak és
azokon túl többi õsének temperamentuma újramegduzzadt a
véredényeiben s lassanként átitatta és egészen fölszívta a
férfikor hangulatait. Kilökte a szervezetébõl és ezzel együtt
öntudatából is a bécsi, párisi, pesti életben rátapadt idegen és
ellenszenves festõanyagot. Két-három hónap alatt visszafejlõdött
egyszerü, higgadt, közönyös, optimista paraszttá. Nap- és
földimádó lett és érezte a háziállatok sorsával való közösséget.

--Sohasem lázadoztam a sorsom ellen. Boldoggá tettek a
Hellmer-iskola ösztöndijai és a párisi Grand Prix örömére két
napig ittam a Montmartre csapszékeiben. Van Roosen bárónõ
karjaiban sírtam a gyönyörûségtõl és majd kiugrottam bõrömbõl,
amikor a zuglói-úti villát fölépítettem. A mindenségit neki,
micsoda fából faragott ember vagyok én, hogy csak örvendezni
tudok és semmin sem tudok elkeseredni? Balthazár barátom, Nóra,
Vékony Andrásné, ha most itt teremne valamelyikük, bizony Isten
megköszönném nekik, hogy idesegítettek a vizenyõs gyüdi rétekre,
a klastrom csendjébe és a szerzetesek izletes asztalához.

--Ez azért van Domine spectabilis, mert rendben van az
emésztése--irigykedett fráter Lõrinc.--Csak volna az én
helyemben. Nekem olyan szúrások járják át a derekamat, hogy egy
ökör is elbõgné magát. A lábam ujjait kikezdte a köszvény és
keresztcsontomban, olyan szaggatások vannak, mintha kutyák
marcangolnák.

Lõrinc atya szaporán hörpentgetett a borából, sûrün hunyorgatott
vörös szemhéjjaival és mélabúsan sóhajtozott:

--Hja, hja, Domini spectabiles, könnyû önöknek az élet. De én
teherhordó szamara, igavonó barma vagyok a rendnek, céltáblája a
falusi élceknek, papgazdasszonyok gorombaságainak, cselédek
szemtelenségének, urak leereszkedésének, szolgák dölyfének,
ingyenélõk irigykedésének. Meguntam ám az életemet, Domini
spectabiles.

--Nono--biztatta csendesen a szobrász és bort öntött a terciárius
kupájába.

--Bizony, bizony--fohászkodott amaz.--Én tizenkét éves korom óta
eszem Szent Ferenc kenyerét. Harangozó, ministráns gyerek,
szamárhajcsár, csizma-tisztító, szeméttakarító szerepében kezdtem
s csaknem harminc esztendõ kellett ahhoz, hogy az Isten idáig
vigye föl a sorsomat, ahol mostan állok, Domini spectabiles.
Anyát, apát, gyermeket, testvért nem ismertem, csak a másét,
pedig család nélkül nem ér az élet semmit.

--No, no--dörmögött a szobrász.

--Tudja Isten, unom már ezt a klastromot.

--Csendes, kényelmes, nyugodt élet pedig--vélekedett amaz.

--Akárcsak a temetõben.

--Biztos menedék.

--Mint a sirhalom.

--Gondtalan kenyér.

--Mint az áristomban.

--No, no.

Mind a hárman sóhajtottak. Ittak. A barát szemei megtellettek
könnyel.

--Vallani akarok, Domini spectabiles.

--Mi baj van, Lõrinc?

--A négyezer koronáról.

--Magának gyûjtötte, úgy-e?--találta ki hirtelen a képjavító.

A vörös terciárius intett a fejével.

--Meg akartam házasodni--nyögte ki keservesen. --Nem élet ez a
barátélet. Én nem vagyok tudós pap, mûvész-orgonista, prédikátor,
hittérítõ. Ego non sum vocatus. Én családot, feleséget, gyereket
szeretnék. Lám, Jézus Krisztus Urunknak is volt családja. Ácsok
voltak. Mária font a sarokban, József a szálfákat fürészelte, a
kis Jézus ott játszott a fürészporban. Erre vágyik az én lelkem,
uraim.

Kis idõre elhallgattak. Csendben ropogtatták a pörkölt mandulát,
amely oly hatalmasan kivántatja az italt.

Fráter Félix egyszerre fölugrott, odábbrúgott egy készülõ szobrot
és öklével az asztalra ütött.

--Mit tudtok ti az élet nyomorúságáról!--kiáltotta
hadonászva.--Az én szemeim elõtt mindig egy tucat szunyog röpdös
s ne adj Isten, hogy hajnal elõtt le tudnám hunyni a szememet.
Nem igaz az, amit elõbb beszéltem. Nemcsak a velencei
pátriárkával, de egy utcasarki gesztenyeárussal is cserélnék, ha
csak egy jó órám volna naponként és egyetlenegyszer el tudnék
aludni, mint a barmok, naplemente után. Ha fekszem, futni
szeretnék, ha dolgozom, aludni jön kedvem, ha Raguzában vagyok,
Gyûdre vágyakozom, itt majd megbolondulok a tenger után való
epekedésben, ha asszonyt ölelek, utána majd megfojt a csömör, ha
templomban ülök, korcsmába kivánkozom, korcsmában felbõszít a
részegek fecsegése, évek óta mindig azzal fekszem, hogy éjjel
elvágja valaki a torkomat. Munkaközben félek, hogy leszakad
alattam az állvány, ha lenézek s mélybe, fölkavarodik a gyomrom,
ha hanyattfekve javítom a menyezet freskóit, úgy érzem, hogy
rámszakad a kupola. Néha megesküdnék rá, hogy tele van vízzel a
gyomrom, vérrel a tüdõm, röpködõ, verekedõ szunyoggal az agyam,
piócával a torkom, szeretném látni azt az embert, aki kibirja így
három hónapnál tovább! Biztos, hogy egyszer elvágom a nyakamat.

--Nincs rendben az emésztése, uram--vélekedett a barát.--Igyék
minden reggel ezerjófû teát, evés elõtt kortyogtatva, közben egy
rózsafüzér tizedet mondva el félhangosan.

--Fráter Félix közönséges nyavalyás, neuraszténiás ember, hangyák
mászkálnak az agyában, ha valaki családi örömökrõl suttog a
fülébe--gondolta magában sajnálkozással a szobrász.

--No, no,--csendesítette az izgatott képírót--mindnyájunknak
megvan a maga nyavalyája.

Fráter Félix lecsendesedett, de gúnyosan és megvetõleg nevetett.

--Mit tudtok ti az élet nyomorúságáról?

És fenhéjázó arccal nézett körül, mintha szeretné látni azt az
elbizakodott fickót, aki versenyre mer vele kiállani rejtett
bánatokban és titkos gyötrelmek terén.

Aztán újra ittak, frissen megtömték pipájukat és lábukat
rázogatták zavarukban. Lõrinc végül nekibátorodott:

--Szeretnék egy vityillót valahol Mohácson, a Duna partján, az
udvaron öreg terebélyes diófát, amelyrõl õsszel gyerek veri le
hosszú póznával a gyümölcsöt. Legyen ott egy erõs, egészséges,
gömbölyû vállu aszszony, térdig feltûrve a szoknyája, ahogy a
malacoknak korpás moslékot visz csöpögõ dézsában. Mellette
tipegjen egy vöröshaju kölyök, gömbölyû és ólábu, mint az apja,
nagyobbacska leány, teringettét, hadd jöjjenek a gyerekek, mint
az orgonasípok, az egyiket hívják nagyapámról Péternek, a másikat
apámról ...

-- ... Pálnak, a harmadikat anyámról Klementinának, a negyediket
az asszonyról Nórának--folytatta önfeledten a szobrász és mámoros
szemeivel a pipa füstjén keresztül látta a dunaparti fehér
ateliert, a tyukokat, ahogy a szemétben kapirgálnak és az Odyssea
nimfáit, Kalipszot, Kirkét, Pénelopét, ahogy kigömbölyödnek és
kilépnek a nagy hasáb márványtömegekbõl. A barát nagyot nézett és
megrázta a fejét.

--Nem, a kislányt Zsuzsinak hívnák majd az édesanyja után. Mert
Zsuzsannának hívják az özvegy asszonyt, két gyermekkel. Az ura
korcsmáros volt az istenadta. Én is korcsmát nyitottam volna, ha
...

--Ha oda nem adta volna a négyezer koronát a végrehajtónak.

Mind a hárman elhallgattak. A szobrász azt gondolta, hogy lám
milyen egyformák a parasztok. Mind házat akar malacokkal és
feleséget gyerekhaddal. Fráter Félix egy raguzai ostéria
pincérlányára gondolt, aki olyan szép volt, mint Leonardo da
Vinci édesanyja, Katarina. Minden paraszt összetalálkozik a
vágyak délibábos országútján. Különbség csak annyi, hogy az egyik
innen van, a másik már túlesett a kiábránduláson. A vörös barát
arcán végigpergett az elérzékenyedés és alkoholmámor könnye.

--Most kezdhetem elölrõl Domine spectabilis. A gyerekek kedvéért.

És késõ éjszakáig beszélgettek a gyermekekrõl, akik sohasem
fognak megszületni.

*

Másnap Fráter Félix, a képrestaurátor nem jelent meg a
refektóriumban. Hiába várták ebédre, vacsorára, éjjeli nyugovóra.


Harmadnap Lõrinc megtalálta azt a fuvarost, aki a festõt Eszékre
vitte a vasuti állomásra.

--Elinalt a piktor,--hiresztelte a barát--mintha rájött volna a
bolondóra, úgy hajkurászott a faluban valakit, aki elszállítsa a
hazája felé. Útközben azt mondta a fuvarosnak, hogy siet haza
Raguzába, mert vasárnap lesz az esküvõje. Valószínûleg
megbolondult szegény a festék, tojássárga, terpentin, firneisz,
kõpor és petroleum szagától.

Bonaventura atya föltette magában, hogy imáiban meg fog emlékezni
meghibbant agyu testvérérõl. Páter Anzelmus ebéd alatt a
refektóriumban kemény beszédet mondott a Sátán hatalmáról, amely
néha kiragad egyet-egyet az Úr jámbor nyájából és vad
rengetegekbe, ingoványos mocsarakra ûzi.

Fráter Lõrinc, miután behozta a falu ajándékait, a tojást,
csirkét és malacokat, este besompolygott a szobrász cellájába.

--Ne higyje ám Domine spectalbilis, hogy megbolondult volna a
piktor, öregségünkre meleg fészket építeni, asszonnyal,
gyerekkel, unokával játszadozni s ha már nem élhetünk örökké, az
õ kezüket fogva várni a halál barátságos közeledését ... nem
bolondság az, Domine spectabilis.




XV.


Ettõl kezdve mindenben rosszra fordult Dömötör körül az élet.
Hiába volt õ maga elégedett és jókedvû, hiába fogta meg újból a
mintázófa, vésõ és kalapács nyelét, hiába faragta a zárda számára
a leggyönyörûbb Madonnákat, napról-napra sötétebb lett a páterek
hangulata. Az ujságok komoly veszedelmeket jósoltak. A királyok
és országló hatalmasságok, miniszterek és követek között
megbomlott a barátság. A nemzetek egymás ellen fenekedtek. Az
Isten békéje, amely a jólét, nyugalom, kényelem és nyájas
egyetértés áldásaihoz szoktatta az embereket, több évtizedes
jámbor uralkodás után meginogni látszott. Eleinte merényletekrõl
szóltak a hirek. Aztán keményhangu levélváltásokat jelentettek:
császárok és miniszterek haragos fenyegetéseit. Végül behivták a
rezervistákat. A népek megmozdultak, mint megháborodott
sündisznók és felborzolták szuronyos hátukat. A püspök ráirt a
szerzetesekre, hogy a templomban dicsõitsék a háborut és
buzdítsák a híveket: ragadjanak fegyvert a haza védelmére. A
parasztok káromkodtak, szidták az ellenséget, fiaikat szekéren
vitték a városba, nagyokat ittak, éltették a királyt és megverték
az asszonyt, aki siratta a magzatát. Késõbb hire jött az elsõ
puskalövésnek. A Duna és a Dráva partján kezdõdött el a háboru.

Páter Bonaventura még többet imádkozott, mint azelõtt.

A vikárius dörgõ hangon hirdette a szószékrõl, hogy mindez azért
van, mert az emberiség elfordult isteni Atyjától és a fényûzõ,
tobzódó, bujálkodó, felfuvalkodott és lázadozó Sátán szolgálatába
állott. Öldöklést, pusztulást, dögvészt és földrengést jósolt és
még az eddigieknél is keményebb penitenciát rótt a vezeklõkre. Ám
a fiatalokat õ is harcba küldte, hivatkozván az Assisi példájára,
aki ifjú korában maga is kardot rántott és vitézül harcolt hazája
védelmében.

Lõrinc testvér azt ajánlotta, hogy töltsék meg a magtárakat, az
éléskamrát, a pincét és a padlásokat.

--Háborúra éhség és nyomorúság következik és nem árt ha
aranypénzt gyüjtünk a szegények kincstárában.

Dömötör János szomoruan állapította meg, hogy semmisem sikerül az
embernek ezen a nyomorult világon. Milyen szép lett volna
idõtlen-idõkig csendben, békességben farigcsálni körtefa
Madonnáit--s lám most összezavarodott, sarkából kifordult,
tótágast áll, dühöng és tajtékzik körülötte minden és egész nap
síró-rívó asszonyokat, hencegõ rekrutákat, részeg huszárokat,
káromkodó sebesülteket és jajveszékelõ menekülteket kell
hallgatnia.

A háború nagy ujjongással, síppal, dobbal, zeneszóval kezdõdött,
de csakhammar belefúlt az ijedtség és eszeveszett rémület
túlzásaiba. A sebesültek elmondták, hogy az ellenség tizszeres
nagy túlerõvel támad; temérdek ágyuja okádja a halált és égõ,
kénköves tûzesõ irtja a hadsorokat. A vad rác hordák semmiféle
emberi és isteni törvényt nem respektálnak. A foglyoknak
lenyúzzák a bõrét, tûzzel-vassal sütögetik, megcsonkítva fára
akasztják, darabokra vagdalják, vagy elevenen eltemetik õket.
Hiába irtak az ujságok gyõzelmektõl mámoros büszke cikkeket, a
menekültek vesztes; csatákról, vérbefojtott támadásokról,
emberevõ fenevadakról és felperzselt falvakról beszéltek. A
népeket, akiket nem gyõznek felkoncolni, rabszíjra füzik,
teherhordó baromnak használják, messze zord hegyek, járhatatlan
rengetegek belsejébe hurcolják.

Az egész falu reszketett, álmatlan éjszakákon körmeneteket jártak
a fiaikat sirató anyák, az özvegyen maradt menyecskék és apátlan,
csavargókká vált gyenge gyermekek. A kolostorban kórházat
állítottak fel, a barátok kötözték, kenték, mosogatták a
megcsonkult katonákat; a gvárdiánnak az ezredorvos parancsolt,
Lõrincnek a manipuláns õrmester és Dömötör János a szamarak
hajcsárává lett, serényen szállítván a vizet az égõ ínyû, beteg
katonáknak.

János szívébõl még ez sem tudta kiûzni az egykedvûséget és
nyájasságot. Szokása szerint csak az elsõ pillanatban érzett némi
bosszankodást; hamarosan rájött, hogy egyre megy, mi történik az
ember körül, egyedül az lévén fontos, hogy mindenben megtaláljuk
lelkünk igénytelen szórakozását.

--Lám, rosszabbul is történhetett volna. Például jöhetett volna a
háború egy évtizeddel elõbb. Bevonultam volna, éheztem, fáztam,
dideregtem, verejtékeztem volna a halál szolgálatában. Srapnel
roncsolja szét jobb karomat és soha többé nem nyúlhatok
agyagmodelljeimhez és mintázó-szerszámaimhoz.

Erre a gondolatra összerázkódott. Mert szerette ugyan a hazáját s
gyülölte az ellenségét, de nem tartotta szükségesnek, hogy önmaga
elõtt eltagadja félelmét a testi fájdalmaktól, az
elnyomorodástól, a tehetetlenségtõl és a haláltól. Utálta a vért
és a szenvedést, mert nagyon egészséges volt a szíve, husa,
idegrendszere. Semmi szépet nem talált a szenvedésben, mert
bõségesen és egyszerûen tudta élvezni az örömöket. Sajnálta volna
itthagyni a pipáját, boroskancsóját és Lõrinc testvér pompás
mártásait. Õszintén megvallotta: nagyon kiváncsi arra, hogyan
végzõdik ez a háború. Arra is kiváncsi volt--és nem
titkolta--milyen lesz a termés jövõ esztendõre. Egy éppen most
megkezdett dombormûvét is nagyon szeretné befejezni. Az újságot
is jobban megszokta, mint valaha. Néhány könyv is eszébe jutott,
amelyeket feltétlenül ki kellene még olvasnia. Sõt--de már erre
maga is megdöbbent--kezdte belátni, hogy igaza van Lõrinc fráter
egyszerû eszejárásának. Nem kell éppen holtig ittmaradni a
zárdában s ha egyszer éppen kedve kerekedik, szépen elbúcsuzik a
gvárdiántól, kényelmesen leutazik Olaszországba és ujból alaposan
megnézi Donatello Dávidját, János apostol felségesen jámbor
képmását, Michelangelo Mózesét és Ghiberti firenzei lovasszobrát.
A háborút tehát szépen kivárja itt az Istentõl védett vastag,
hûvös falak között. Aztán majd újra belenéz a meleg, aranyos,
illatos Élet szivárványos szemébe.

És esténkint az õ gladiátori teste izomzatán, oroszláni
idegrendszerének acélos szövedékén keresztül a nyugalom és derû,
jólét és boldog reménykedés, édes biztonság érzése zsibbadt s úgy
hajtotta le fejét báránybõr bundájára, mint a gyermek az õ
édesanyja ölébe.

*

Történt azonban egy szép napon, hogy halkan gördülõ, nehéz fekete
hintó állott meg a zárda kapujában s egy lefátyolozott, elõkelõ
hölgy kért bebocsáttatást. Van Roosen bárónõ volt, a szobrász
felesége.

Dömötör János egész testében pokoli félelmeket érzett.
Asszony-ember nem tehette lábát a kolostorba, tehát János a
templom elõtt, lombjukat hullató öreg hársfák alatt beszélgetett
a feleségével. Van Roosen Herta megfogta a kezét és a szobrászt
maga mellé ültette egy kõpadra, melyet simára és fényesre
koptattak a zarándokok.

--János, a Boldogságos Szûzre esküszöm, nem tudok élni a te
szerelmed nélkül. Elég volt a dacos, önkínzó és kegyetlen
árvaságból nekem is és úgy hiszem, te neked is, János. Tudd meg,
hogy jobban, szebben, tisztábban szeretlek, mint valaha.
Elfelejtettem mindent, amit vétkeztél ellenem és csak arra
emlékszem, hogy milyen tökéletes és elragadó boldogságot adtál.
Ime, letérdelek elõtted és imádkozom hozzád. Te voltál az elsõ,
akit szerettem, aki megtanított a szerelem édességére és te vagy
az utolsó férfi, akit kívánok, akiért szenvedni és meghalni is
tudnék. Irtózom attól a gondolattól, hogy más férfi érintse a
testemet, de a te szerelmedben elmerülni: ez ma is egyetlen
illuziója életemnek. Azt nem mondom, hogy csak a tied voltam,
János. Te a második férjem vagy s az embernek kötelességei is
vannak. De arra esküszöm, hogy úgy, mint a tied, senkié sem
voltam. Ebben te voltál az elsõ és az utolsó. Ez az, amiért te
nekem testileg is egyetlen vagy az életemben. Boldog vagyok, hogy
ezt neked tartogathattam. Az egész lelkem a tiéd, s amikor te
mindent elvettél tõlem, én mégis a tiéd maradtam egészen. Te nem
vagy az enyém, azt tudom. Arról volt szó, hogy válassz és te nem
engem választottál. Én senkié sem vagyok, csak a tied. Én is
választottam és téged választottalak. Te rendelkezhetsz velem,
mint a tulajdonoddal. Mindenkit megérdemelsz, mert én szeretni
tudtalak és csak téged tudtalak szeretni és sohasem tudlak nem
szeretni, drága szerelmem.

Van Roosen bárónõ még szebb volt, mint valaha. A délutáni
napsugár aranyos fürdõjében átlátszó bõre úgy ragyogott, mint a
pároszi márvány. Nagy kék szemébõl egy alexandriai hetéra
csábítása lövelt, s ahogy belenézett János szemébe, hátborzongató
intimitások kéjére emlékeztette õt. Mindenki beleszédült volna
ebbe a felséges, gyönyörû kéregetõbe.

János ijedten védekezett.

--Jobb így, kedves Herta. Nyugodjék bele, aszszonyom. Ápolja ön
is a sebesülteket, állitson fel kórházat és szolgálja az Istent
és a szenvedõket.

--Nem, János!--fakadt ki az asszony.--Nekem elég volt a magam
szenvedéseibõl. Vissza akarok menni Hollandiába. Itt van az
útlevelünk. A tenger partján, Scheveningen mellett, a kastély
északi szárnyán hatalmas atelier vár rád, melynek ablakain
keresztül a szelid vizre látni, lomha szürke folyam torkolatával,
a mocsaras deltával, Ruisdael cölöpzetével. Az ablakon néha
beszól a szélvihar, amint vöröses hullámokat és opálos fényû
tajtékot csap a fekete cölöpökhöz. A házad körül erdõ van, amely
felfogja a viharok erejét és megköti az ibolyaszín visszfényü
agyagos talajt, A parkban kis kerti házikók várják délutáni
álmodozásainkat, ahol szeretni fogjuk egymást, miközben az egész
világ vonaglik, szenved, vért izzad és átkozódik. Tudom, szereted
a szelid tekintetü teheneket, amelyek modellt állottak
Hobbémának, Van Ostadenak, Teniersnek; szép kis istállót
épittettem a major végén fayence kövezettel és parkett
gyalogjáróval. A teteje piros, a homlokzata fehér és rózsaszínre
égetett porcellán és csillog a szürke, nedves levegõben. Gyere,
János, a Rembrandtok és Van Eyckek hazájába, Quentin Massys
kékszemü, ábrándos leányai közé, akikhez én is tartozom.
Hatalmas, mennyei szépségü szobrokat fogsz mintázni és nem
törõdsz a háboruval, mint Leonardo da Vinci, mikor a Sforzát
megmintázta. Te vagy a legnagyobb mûvésze a századnak, azt
akarom, hogy legboldogabb férfia is te légy a korodnak. Nem
szeretsz, János?

--Madame, nekem elég volt a szerelembõl.

Van Roosen bárónõ megesküdött, hogy addig el nem hagyja kocsiját,
amig János nem tér meg az õ karjai közé.

--Mi lesz a szobraiddal, amelyeket még meg nem alkottál, amelyek
még agyad lángoló lelkesedésében, szíved forró ellágyulásában,
álmaid vizióiban élnek? Ha engem nem szeretsz, szeresd a
mûvészetet, a dicsõséget, az égi mámort, amelyet az alkotás ad
neked.

--Elég volt, Madame, a mûvészetbõl is.

--Itt nyomoruság, zaklatás, betegség, éhség, dühöngés vár reád.
Itt elpusztul minden, csavargó léssz egy koldus-országban és
mindenki elfelejt, a nevedet betemeti a szégyen, a vér és a
szegénység iszapja.

--Jó itt, a szerzetesek között.

--Erõvel foglak kényszeríteni. Botrányt csapok, belopódzom a
kolostorba és bebujok az ágyadba.

--Zárva van a cellám, asszonyom.

--Az ajtód elé fekszem és tizenkét katona nem tud elhurcolni a
szobád küszöbérõl.

Van Roosen bárónõ odadobta magát a szobrász mellére és õrjöngve
csókolta a nyakát.

--A boldogság, a csend, a fény, az emberek hódolata, a történelem
minden dicsõsége várakozik rád az oldalamon, ha jössz.

--És ha nem megyek?--kérdezte megrökönyödve a szobrász.

--Akkor megölöm magamat itt a zárda kapujában.

Dömötör ismerte az õ feleségét. Tudta, hogy ez az asszony nem
tágít az õ akaratából.

--Igy lett a feleségem,--tünõdött megszeppenve --így hagyott el
engem és így fog meg másodszor is, ha nem leszek ravasz és
óvatos. Erõvel nem birok vele, itt furfangra van szükség, a
teremtésit, máskép örökre elvesztem.

Gondolkozott egy kicsit, aztán sóhajtva megszólalt.

--Legyen, ahogy akarja, asszonyom.

A bárónõ szemébõl kicsordult a könny.

--Szeretsz?

--Szeretlek.

--Jösz velem?

--Megyek.

--Most?

--Holnap, hajnalban Madame.

--Miért nem e pillanatban?

János az égre mutatott

--Már leszállt az este. Nem tudjuk az utat. Korhadtak a hidak.
Szélvihar kerekedik és mindjárt szakad az esõ. Ön is álmos és
fáradt, asszonyom. Menjen nyugodtan a szállóba, Lõrinc barát majd
elrendezi az éjjeli nyugodalmát. Lõrinc barátot becsülje meg
Madame. Õ az én leghívebb testvérem. Úgy-e megengedi, hogy
rendelkezzem a pénzével, hiszen most már megint férj és feleség
vagyunk. Lõrincnek adjon négyezer koronát, enynyivel tartozom
neki. Ki akar lépni a zárdából és feleségül veszi a
korcsmárosnét. Boldoggá akarom tenni hûséges bajtársamat.

Van Roosen bárónõ szemébõl a bizalom és hála vidámsága ragyogott.
Magához intette a terciáriust és négy darab ezrest csusztatott a
markába.

--Monsieur Dömötör köszöni a kölcsönt. Vegye feleségül a
korcsmárosnét. Üdvözlöm a menyasszonyát.

Lõrinc keserûen nevetett.

--Késõ. Megszökött a bestia egy tûzérõrmesterrel.

A bárónõ nem is hallotta ezt, annyira tele volt a maga
boldogságával. Beült a kocsijába.

--Adieu szerelmem, holnap a viszontlátásra, János.

Lõrinc testvér felkapaszkodott a bakra, a kocsi elrobogott.

János pedig éjszaka, csillagtalan, felhõs, szeles, zivatarra
hajló, hideg õszi idõben kiszökött a kolostorból és nekivágott a
siklósi hegyeknek, maga, egyedül. Ahogy a hegy taraján
megpillantotta a pécsi bazilikát, hálát adott a Mindenhatónak,
hogy sikerült megugrania a bárónõ szerelme elõl.

Másnap rövidre vágatván haját, borotvált képpel, kifent
bajusszal, csillogó szemmel, piros-pozsgás, rózsás mosolygással,
fiatalosan, mint egy rekruta, odaállt a sorozóbizottság elé.

A katonák elálmélkodtak herakleszi termetének ereje és szépsége
láttára.

--Ezért aztán kár volna, ha egy buta golyó leterítené.

--Nem félek én a golyótól,--mosolygott a szobrász titokzatosan,
az olyan ember bölcs elszántságával, akinek két rossz között kell
választania és elég esze van ahhoz, hogy kikerülje a nagyobbikat.

--Sors bona, nihil aliud--tette hozzá kissé elgondolkozva.


       *       *       *       *       *

+----------------------------+
| SURÁNYI MIKLÓS             |
| KÖNYVEI                    |
+----------------------------+
| Domoszlay László. Regény   |
| Floriche. Regény.          |
| Kantate. Regény.           |
| A szent hegy. Regény.      |
|  2. kiadás                 |
| A trianoni páva. Regény.   |
|  3. kiadás                 |
+----------------------------+
| Singer és Wolfner kiadásai |
+----------------------------+









--- Provided by LoyalBooks.com ---